Tudod, néha elragadnak az álmok,

Ilyenkor gondolataim egészen máshol járnak.

Kószálnak a magasban, a felhők fölött szállnak

És messze a távolból szemlélik ezt a világot.

Tudod, figyelem, hány ember vakít a tömegben

Ragyognak az arcok, közben elvesznek a sötétben.

Azt hiszik, hogy a lágy tavaszi napsugár

Majd megoldja életüknek gondját, bánatát.

Tudod, sokszor megfordul a fejemben,

Milyen lenne, ha csak a napos oldaláról

Lehetne szemlélni ezt a világot!

Vajon mikor jön el az a nap, amikor megértem

Hogy mitől olyan fontos az önös érdek?

Remélem, egyszer felnövök és rájövök az

Emberi élet belső hajtóinak ősi titkaira.

Bárcsak át tudnám repülni a borongós napokat

Mert félek, hogy megfulladok így a felhők alatt.