Látható&láthatatlan

Három dolog, amire mindig szükség van az életben: HIT, REMÉNY és SZERETET.

Háttérzene

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Legutóbbi bejegyzések

2012.06.07.Hit - 2012.05.14.You - 2012.04.16.Zene - 2012.01.03.Gondolkodtató - 2011.12.14.Irodalom - 2011.12.12.Szeretni - 2011.11.27.Csendes percek

Statisztika


Tapasztalat kontra emlékezet rejtély

2010.08.20. 05:44 :: Desire&Reality

(A magyar felirathoz az indítás előtt kattints a "view subtitles" feliratra és válaszd ki a "Hungarian"-t!
Teljes képernyőre váltáshoz pedig kattints a videó jobb felső sarka feletti jelre.)

Szólj hozzá!

Germán medicina

2010.05.19. 12:45 :: Desire&Reality

Mostanában a kedvenc témaköröm egyike: a gondolat ereje vagyis a tudat&tudatalatti  és a hit összefonódása. A mystery rovatba belinkeltem pár, Domján Lászlóval készült riportot, de rengeteg információ kering a világhálón is, amely eme irányba mélyítheti ismeretünket. Pl. a vízkristályok alakulása negatív/pozitív töltetű gondolatok hatására, tudatalatti befolyásolása, meditációs gyakorlatok, agykontroll stb.

Most egy újabb felfedezést szeretnék megemlíteni, amely szintén hasznos lehet a tudatos életet követők körében (és remélem, hogy másoknak is). Ez pedig a GERMÁN MEDICINA.

 „VÉGRE MEGÉRTHETJÜK A MEGBETEGEDÉST, AMELY EGY ÖSZJÁTÉK AZ AGY ÉS A LÉLEK KÖZÖTT!

 Ezen információk birtokában beigazolódik hogy a rákos daganatoknak a rendeltetésük az, hogy megmentsék az életünket!

A betegség tünetei a gyógyulási fázisban jelentkeznek, és nem azért jön létre hogy belehaljunk, hanem hogy TÚLÉLJÜK.” - Ryke Geerd Hamer

Akit bővebben érdekel a téma, érdemes guglit bevonni a keresésbe. Jó egészséget!

***

Részlet az Új Germán Medicinából:

 „ Az ún. sugárkezelés az Új Germán Medicina szerint teljesen értelmetlen. 
Ez idáig abból indultunk ki,hogy elég eltüntetni a tüneteket, és megakadályozni az áttétek szétterjedését. Ez látszólagos megoldás.
A kemoterápiát, mint gyógykezelést eladni, mindmáig a legnagyobb csalás az egész orvoslás
területén. Aki a kemo-kínzást mint gyógymódot kitalálta, emlékművet érdemel a pokolban. A kemoterápia nem más, mint sejtméreggel való kezelés a sejtosztódás megakadályozására. Egyenlő egy materialista ördögűzéssel. Természetesen tudják, hogy ezek a sejtmérgek első sorban a csontvelőt támadják meg. Ezen kívül a szaporítószerveket is, ami átmeneti vagy maradandó nemzőképtelenséghez vezethet.
Nyilvánvaló bűncselekménnyé ez az egész attól válik, hogy a kemoterápiás álkezelésnek az agytörzs-vezérlete tumorok kezelésénél semmiféle pozitív hatása sincsen, mivel a sejtméreg a szimpatikotóniát (a szimpatikus idegrendszer túlműködését) csak még jobban felerősíti, végeredményben serkenti is a daganat növekedését.

A nagyagy által vezérelt rákfajtáknál a kezelés éppenséggel idióta cselekedet. Világos, hogy kemoterápiával - kivétel nélkül mindig a csontvelő és szaporítószervek roncsolása mellett – minden gyógyulási folyamatot azonnal meg lehet állítani, nem számít, hogy melyik agyi vezérlőközpont szabályozza a betegség lefolyását. A vélt „gyógyítási sikerek” ráadásul éppen a gyógyulási folyamatok megakadályozását jelentik, amelyet az akadémiai orvoslásban rosszindulatúnak bélyegeztek.
Például a tejmirigyvezeték-mellráknál kemoval a duzzanatot és a vörösödést meg lehet állítani, vissza lehet fejleszteni. De csak a gyógyulást állítjuk meg, és valójában egy kétszer akkora értelmetlenséget csinálunk, mivel őrültségünkben egy olyan tumort akarunk megállítani, ami valójában nem is tumor!
És hogyan hat a kemoterápia és a sugárkezelés az agyra?
Az agy különleges ellenálló képessége, hogy kezelni tudja a biológiai konfliktusokat abban rejlik, hogy a Hameri-gócokat újból és újból meg tudja javítani. Ezt az agy, amint tudjuk, ödémák segítségével végzi el a gyógyulási szakaszban. Az agysejteket ezek az ödémák egymástól széthúzzák, a Hameri-gócot elönti a folyadék. A kemoterápia és sugárkezelés körülbelül azt teszik láthatóvá, amit egy konfliktus-visszaesés tenne, azaz leállítja a gyógyulást, és az egész megduzzadt relé újra összezsugorodik. Bár az ödéma eltűnt, de a Hameri-góc ezzel nem gyógyult meg, sőt! Ugyanis minden kemo és sugárkezelés után a szervezet megpróbálja a hátralévő gyógyulást elindítani, azaz a Hámeri-gócot újra ödémával feltölteni. Újra meg újra széthúzza a szinapszisokat, az idegsejtek összeköttetéseit, aztán ezek a következő adag kemo meg a sugárkezelés hatására megint összezsugorodnak. Ezzel meg is kezdődik a borzalmas harmonika-effektus katasztrófája.

Műtétek: Az Új Germán Medicina nem utasítja el alapvetően az operációkat, nem minden esetben. Ezeket csak szigorúan személyre szabottan és józan belátás szerint kell javasolni.

Morfium minden páciens számára katasztrofális. A természetben ilyen külső behatás sosem volt tervben! Amióta rendelkezünk morfiummal és származékaival, könnyelműen azt gondoljuk:
„Megszüntetjük a fájdalmat morfiummal, és mégis meggyógyulunk”. A számítás téves, mert a morfium az egész agyat összezavarja, a páciensnek megszűnik minden öntudata és attól kezdve akarat nélkül hagyja magát örökre elaltatni.

A gyógyszeres kezelés nemcsak a hagyományos orvoslás területére korlátozódik. Az Új Germán Medicina mindenesetre csak a természetes gyógyulási folyamat alatt fellépő komplikációk enyhítésére vagy azok elkerülésére használja. Minden olyan gyógyszert, ami tünetileg jót tesz a páciensnek, csak a
jóléte érdekében adjunk, méghozzá azzal a feltétellel, hogy azt az orvos a saját feleségén is alkalmazná.

Magától értetendő ezért, hogy az előzetesen még nem kezelt páciensek az Új Germán Medicina segítségével nagy esélyük van teljesen meggyógyulni, egészségessé válni. Az akadémiai orvoslásnak, ami oly nagyra van feltételezett tudományosságával, fel kéne tegye magának a kérdést, vajon nem tért le már régen a természettudományok útjáról? De azáltal, hogy az orvostudományban most először alapvető természettörvények kerültek napvilágra (mint ahogyan ez a természettudomány más ágaiban már réges régen megtörtént), most ténylegesen megvan a reális lehetőség ahhoz, hogy valódi természettudománnyá váljon - magától értetődő, világos ismeretté - a legegyszerűbb ember számára is! ”

Forrás: http://www.vollstar.extra.hu

 

Szólj hozzá!

A gondolat ereje

2010.05.17. 07:17 :: Desire&Reality

1. rész

2. rész >>

3. rész >>

4. rész >>

Szólj hozzá!

Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenéről és jövőjéről

2010.02.15. 17:34 :: Desire&Reality

Elsősorban szeretnék egy pár szót mondani magamról. Nem vagyok könnyű személyiség, ellenkezőleg, egyike vagyok azoknak az embereknek, akik keresnek, kutatnak, kritizálnak és nem annyira a tudományos megállapításokra helyezik a logikát, mint inkább a saját megélésekre és tapasztalatokra. Nem mondhatom azt, hogy kezdő lennék a paranormális jelenségek terén, mivel még gyermekkorom óta üzeneteket és kommunikációkat kapok, de a végzettségemből kifolyólag először a beszélgető társ hibáira figyelek és csak utána a képességeire.El kell mondanom, hogy pszichológus vagyok és nagy részben gyermekekkel foglalkozom. Minden korosztályból és minden szociális kategóriából jönnek hozzám gyermekek. Vannak olyan gyermekeim, akiknek a szüleit tanítani kéne és olyan gyermekeim, akik komoly beilleszkedési gondokkal küszködnek. Egyesek önmagukba zárkóznak (introvertáltak), mások gazdag érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak, de mindannyian szellemi lények, akik arratörekednek, hogy az emberi feltételeknek eleget tegyenek és megpróbálnak e bolygó frekvenciájára hangolódni, hogy beilleszkedjenek a társadalomba és tagjai legyenek annak. Mindig azt állítom, hogy szükség lenne egy felnőttek iskolájára, amely kötelező lenne egy lélek világra hozása előtt. Fölösleges a gyermekeket állandóan ajándékokkal és javakkal elhalmozni, nekik szeretetre van szükségük, törődésre és figyelmességre, de mivel mi idő hiány miatt, vagy azért mert túlságosan stresszesek, fáradtak vagyunk, eltaszítjuk őket magunktól, szobájukba küldjük vagy kiküldjük játszani, vagy még rosszabb: másokra bízzuk, hogy foglalkozzanak velük, szükségleteikkel és gondjaikkal, tanításukkal, majd később azt kérdezzük, hogy kihez hasonlít ez a gyermek, erőszakos vagy félénk, kitől örökölte ezt a kegyetlenséget vagy ezt a hangnemet. A családban mindenféle hasonlóságokat keresünk – és mindig megtaláljuk a genetikai vonal leggyengébb láncszemét – azzal a szándékkal csináljuk, hogy elrejtsük magunk elől a kudarcunkat, a szembeszegüljünk valamivel, hogy átverjük magunkat, de a lelkünk mélyén ott lapul a hibás identitása, az a bennfentes, aki soha nem kerül leleplezésre, nem mutatja meg a világ előtt önmagát, a hibás, aki még a tudatosság szintjére se kerül sohasem. Ezzel küzdök nap, mint nap. Van, amikor győzök, van, amikor veszítek, vagy nem történik semmi, de amit biztosan elmondhatók, az a tény, hogy a terápiás beszélgetés után a szülők és gyermekek között létrejön egy apró kapcsolódási pont, egy fényes összekötő fonal, ami minden öleléstől vagy jó szótól, minden elolvasott mesétől vagy esti csóktól növekszik és vastagszik.

Tovább >>

Szólj hozzá!

Grandpierre Attila: Az élő világegyetem

2009.06.16. 17:11 :: Desire&Reality


 

Szólj hozzá!

Auralátás

2009.01.11. 00:08 :: Desire&Reality

Szólj hozzá!

Idézetek A titok c. filmből

2008.11.11. 23:37 :: Desire&Reality

Szólj hozzá!

Kérdéseim

2008.08.01. 23:22 :: Desire&Reality

  • Vajon tényleg semmi nem történik véletlenül vagy akaratlanul is kimozdul az életünk valamilyen irányba, mivel folyamatosan hatások érnek minket?
  • Tudunk-e szeretni úgy, hogy nem birtokolunk?
  • Mennyire küzdhető le az emberi természet?
  • Le lehet-e küzdeni az önzést?
  • Nevezhető-e az ember ösztönlénynek?
  • Mennyire pontos mérce az ember lelkiismerete?
  • Miért van olyan nagy különbség az emberek lelkiismereti szintje között?
  • Tényleg létezik-e sors, amely determinálja az ember életét?
  • Mennyire koherensek és következetesek életünk történései?
  • Figyelembe vesszük a kapott jeleket életünk során, hogy jó irányba haladunk-e?
  • Csak a sorsunkra mondhatjuk a predesztinációt ki vagy minden kisebb történésre is?
  • Tudunk-e változtatni az eleve elrendelésen?
  • Ha nincs szabad akarat, akkor mennyire vagyunk felelősek tetteinkért?
  • Ha szabad akaratunk és döntéseink eredményét, ill. a kül. hatások elkerülhetetlen véletlenszerűségével állunk szembe, akkor hogy történhetnek ennyire különös dolgok: jókor, jó helyen?

 

Szólj hozzá!

Mennyei felismerések

2008.05.05. 21:36 :: Desire&Reality

Az Első Felismerés

A kritikus tömeg

Az Első Felismerés kimondja, hogy az emberi kultúrában spirituális ébredés megy végbe: elérte a kritikus értéket azoknak az embereknek a tömege, akik életüket spirituális fejlődésnek tekintik, olyan utazásnak, amelyet rejtélyes véletlenek irányítanak.

A Második Felismerés

A tág jelen

A Második Felismerés kijelenti, hogy az ébredés egy új, teljesebb világkép kialakulását jelenti, amely átveszi az öt évszázad óta elfogadott, világi jellegű, a túlélésre és a kényelemre összpontosító szemléletet. A technikai fejlődés előtérbe kerülése fontos szakasz volt ugyan, ám miután ráébredtünk a véletlenek fontosságára, nyitottá válunk az ember életének valódi célja, a világ igazi mibenléte iránt.

A Harmadik Felismerés

Az energia

Megtapasztaljuk, hogy nem anyagi jellegű, hanem dinamikus, eleven energiából álló világban élünk. Minden, ami létezik, szent energiamezőből épül fel, amit érzékelni és intuitív módon felfogni is képesek vagyunk. Ezen túlmenően mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat - azáltal, hogy figyelmünket a kapcsolatívánt irányba fordítjuk (ahol a figyelem, ott az energia). Ily módon befolyást gyakorlunk a többi energiarendszerre, és gyakorítja a véletlenek előfordulását életünkben.

A Negyedik Felismerés

Harc a hatalomért

Az emberek sajnos gyakran elszakítják magukat az energia kiapadhatatlan ősforrásától, ezért gyengének és bizonytalannak érzik magukat. Valami módon mégis energiát akarunk nyerni, ezért manipulálni kezdjük a többi ember annak érdekében, hogy figyelmet - és ezáltal energiát - szenteljenek nekünk. Ha sikerül uralmat szereznünk mások fölött, erősebbnek érezzük magunkat, de a többiek meggyengülnek, és esetleg vissza is vágnak. A ritka emberi energiáért folytatott küzdelem az oka az emberek közötti összes konfliktusnak.

Az Ötödik Felismerés

A misztikusok üzenete

A bizonytalanság, az erőszak véget ér, ha megtapasztaljuk a belső, isteni energiaforráshoz fűzőő kapcsolatot, amelyről a legkülönbözőbb vallások misztikusai beszéltek. A könnyedség, a lebegés, a szeretet érzése e kapcsolat erősségének fokmérője. Ha ezek a tényezők jelen vannak, a kapcsolat valóságos. Ha nem, akkor a kapcsolat meglétét csak elhitettük magunkkal.

A Hatodik Felismerés

Tisztázni a múltat

Minél tovább marad fenn a kapcsolat, annál tisztábban érezzük meg, amikor vége szakad - általában stressz hatására. Ilyenkor megfigyelhetjük, milyen módszerrel igyekszünk ellopni az energiát másoktól. Ha manipulációinkról önmagunk előtt fellebbentjük a fátylat, a kapcsolat tartósabbá válhat, fölfedezhetjük egyéni növekedésünk útját, spirituális küldetésünket - azt az egyéni, személyes változtatást, amelyet rajtunk kívül más nem hajthat végre a világon.

A Hetedik Felismerés

Bekapcsolódni a folyamatba

Ha felismertük személyes küldetésünket, megszaporodnak életünkben a rejtélyes véletlenek, kapjuk az útmutatást végzetünk felé. Előbb egy kérdés merül fel, majd álmok, ábrándok, intuíciók vezetnek a válaszhoz, amelyet általában szinkronisztikus módon egy másik ember szolgáltat számunkra. Igaz a közkeletű mondás: „Ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester”.

A Nyolcadik Felismerés

Az interperszonális etika

Megszaporíthatjuk az útmutató véletleneket, ha „felemelünk” (energiával töltünk fel) mindenkit, aki belép az életünkbe. Szükség van óvatosságra, nehogy a belső kapcsolat egy szerelmi fellángolás áldozatául essék. A többiek felemelése különösen csoporthelyzetekben hatékony, amikor a csoport minden tagja érzi a többiektől felé áramló energiát. Gyermekek esetében, biztonságuk és belső fejlődésük szempontjából is nagyon fontos ez. Ha mások arcán meglátjuk a szépséget, ezzel fölemelhetjük őket legbölcsebb Énjük szintjére, és növekszik az esélye annak, hogy szinkronisztikus üzenet jut el hozzánk.

A Kilencedik Felismerés

Az új kultúra

Miközben spirituális küldetésünk beteljesítése felé fejlődünk, fennmaradásunk technikai eszközei egyre fejlettebbé válnak, általánossá válik az automatizálás, miközben az emberek a puszta túlélés helyett a szinkronisztikus fejlődésre összpontosítanak. Ez a fejlődés egyre magasabb energiaszintre emeli az embert, míg végül a testünk is spirituális formát ölt, egyesül a mi fizikai világunk dimenziója a túlvilág dimenziójával, a születés és halál körforgása véget ér.

A Tizedik Felismerés

Őrizni a látomást

A Tizedik felismerés által arra eszmélünk rá, hogy az emberek a történelem folyamán mindvégig arra törekedtek, hogy ezt a megélt spiritualitást meghonosítsák itt a földön Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidéződik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben. Később felidézhetjük a közös világlátomást is, amely szerint az új kultúra mindannyiunk együttműködése által jön létre. Tudjuk: az a feladatunk, hogy tudatosan, imával őrizzük ezt a látomást.

A Tizenegyedik Felismerés

Az imamezők kiterjesztése

A Tizenegyedik Felismerés arról szól, hogy pontosan miként őrizzük a látomást. Vallási szövegek, versek, a filozófusok művei évszázadok óta beszélnek egy bennünk lévő, szunnyadó képességről, amelynek rejtélyes működése által befolyásolhatjuk, hogy mi történik a jövőben. Nevezték ezt a képességet a hit erejének, pozitív gondolkodásnak, az ima hatalmának. A tapasztalatok szerint az ima erejét a szándékmezők adják, amelyeket kiterjeszthetünk és meg is erősíthetünk, különösen olyankor, ha másokkal együtt egy közös látomásban egyesítjük erőnket. Ez az az erő, amelynek révén őrizzük a spirituális világ látomását, gyűjtjük az energiát önmagunkban és másokban, hogy ez a látomás valósággá váljék.

 

Szólj hozzá!

Címkék: the celestine prophecy

Az indigó

2008.01.06. 12:47 :: Desire&Reality

Néhány személyes gondolat a következő témához. Sok cikket, tanulmányt elolvastam ezzel kapcsolatban, fórumokat böngésztem, hogy megismerjem a közvéleményt. Szomorúan tapasztalom, hogy sokszor más jelentést kap az indigó kifejezés, mint az valójában takar. Gyerekek esetében a viselkedés jeleit sok esetben inkább tekinthetjük a társadalom kudarcaként és társítanám a neveletlenséggel.  Viszont a megkülönböztető jelzőt nem minden esetben tartom teljesen alaptalannak...

Az "Indigó gyerekek" megnevezés a létezők egy igen különleges csoportjának adott név, akik azt választották, hogy különleges küldetéssel vagy céllal inkarnálódnak a bolygóra. Az "Indigó gyermek" megnevezés az Indigók lélekszínére utal, ami egy Mester Lelket jelez, aki tanítóként vagy gyógyítóként szolgál. Minden Indigó gyermek vállalta a tanítás vagy gyógyítás küldetését valamilyen módon, gyakran csupán azáltal, hogy az, aki.

Indigók már régóta érkeznek a bolygónkra. Néhányan úgy vélik, hogy Jézus és Buddha is Indigók voltak, mert a küldetésük az volt, hogy globális szinten tanítsanak és gyógyítsanak, és hogy megváltoztassák az emberiség tudatosságát. A közelmúltban egyre növekvő számban kezdtek Indigók érkezni a bolygóra a 2. Világháború után, hogy előkészítsék a globális változást, amit most tapasztalunk meg. Az ötvenes évek "baby boom" generációjának tagjai közé is inkarnálódtak, valamint a hatvanas évek "hippi nemzedékébe". Ekkor azonban még nem voltak elegen ahhoz, hogy jelentős változásokat generáljanak. Később, a 70-es években megérkezett az Indigó gyerekek első generációs "hulláma". Ők most a húszas éveik végén és korai harmincas éveikben járnak, és ők az igazi "harcos" generáció, akik elkezdték a régi rendszerek megkérdőjelezésének és megváltoztatásának folyamatát. Őket követték a 80-as és 90-es években érkező Indigók, egyre nagyobb érzékenységgel és kifinomultsággal, egészen az 1990-es évek végéig és a 2000-es évek elejéig, amikor csatlakoztak hozzájuk a Kristály gyermekek, a spirituális harcosok egy más típusa.

Az "Indigó" kifejezés a lélek egy állapotára utal, nem pedig az aurának a színére, ami egy átlagos embernél napról napra változik a hangulatától és az érdeklődésétől függően. A tisztánlátók, akik képesek olvasni a lélek állapotokat, képesek lehetnek azonosítani az Indigókat. Ennek ellenére az Indigókat könnyen fel lehet ismerni érzékenységükről, kreativitásukról, spiritualitásukról és általános viselkedési mintáikról. Mindig kimagaslóan intelligensek, és tele vannak kérdésekkel és igényekkel. Energikusak, aktívak és erős akaratuk van, valamint erőteljesen tisztában vannak önnön értékességükkel és fontosságukkal. Tudják, hogy különlegesek, és hogy azért vannak itt, hogy valami jelentőset vigyenek véghez.

Jobb agyféltekés beállítottságúak, és általában a jobb agyféltekés tevékenységekhez vonzódnak, mint például a zenéhez, a művészetekhez, az íráshoz és a spiritualitáshoz. Szeretik a kristályokat, a reikit, a meditációt és a jógát. Nagyon szenvedélyesek, és igen hűek a barátaikhoz, akikből gyakran sok van nekik. Hisznek az őszinteség és a kommunikáció fontosságában a kapcsolatokban. Gyakran összezavarja őket az őszintétlenség, a manipuláció és az önző viselkedés egyéb formái, melyeket szüleik normálisnak tartanak. A pénzhez való hozzáállásuk az, hogy vagy elutasítják, mint valami szükségtelen dolgot, vagy nagyon is tisztában vannak a hatalmával, és törekszenek arra - gyakran sikeresen -, hogy bőséget teremtsenek maguknak.

Az Indigók legjellemzőbb tulajdonsága gyakran a harag. Nem hagyják, hogy parancsolgassanak nekik hatalmi pozícióban levő személyek. Egy mély szinten, az Indigók nem ismerik és nem fogadják el a "tekintélyt". Tudják, hogy mind egyenlők vagyunk, így felbőszítik azok, akik valamilyen hatalmi pozícióban vannak és diktatórikusan viselkednek, legyenek ezek a szüleik, a tanárok vagy a főnökeik. Ebben jelentkezik tanító szerepük fontossága - arra tanítanak minket, hogy vegyük birtokba saját hatalmunkat és tiszteljük önmagunkat azáltal, hogy nem adjuk át hatalmunkat annak, aki ezt követeli tőlünk. Továbbá arra tanítanak minket, hogy értékeljük spirituális és kreatív énünket, és ne helyezzünk akkora hangsúlyt a materiális sikerekre.

Az Indigó gyermekek aktívak, energikusak és nagy képzelőerővel vannak megáldva. Órákon át képesek szórakoztatni önmagukat és eljátszogatni saját világukban. Gyakran vannak képzeletbeli barátaik, és szeretik a tündéreket és a delfineket. Az Indigók kivételes intelligenciája bosszantó lehet a szülők számára. Nem hagyják, hogy megmondják nekik, hogy mit tegyenek, hanem meg akarnak vitatni és tárgyalni minden utasítást. Amíg a szülők nem tanulják meg, hogy az Indigó gyermekük arra tanítja őket, hogy tiszteljék a gyermek választási jogát, és tartsák tiszteletben a döntését, addig minduntalan szembe fogják találni magukat hatalmi harcokkal és az akarat csatáival. Az Indigók kezelésének korrekt módja, hogy hajlandóak legyünk megtárgyalni, elmagyarázni a dolgokat, és választásokat kínálni nekik. Az ilyen jellegű utasítások, hogy "csináld, amit mondok", csak viszályt vagy közönyt fognak szülni.

Az Indigók gyakran erősen idegenkednek az iskolától. Untatja őket a (számukra) lassú tempó, és az ismétlődő feladatok, amik szükségesek a tanárok szerint, akik nem értik az intelligenciájukat. Küzdenek a tekintélyelvűséggel és a beilleszkedéssel, ami nagyon nyomasztó lehet egy fiatal Indigó lélek számára, aki nem igazán érti a "mások feletti uralom" elvét, a dominancia és az engedelmesség fogalmait, amik oly jellemzőek földi társadalmainkra.

A jobb agyféltekés beállítottság azt jelenti, hogy sok Indigó küzd azzal, hogy fenntartsa az érdeklődését és koncentrálni tudjon egy olyan iskolai tananyagra, amit bal agyféltekés tevékenységekre találtak ki. A szükségük, hogy az energiáikat mozgásban fejezzék ki, és hogy enyhítsék az unalmukat, oda vezet, hogy nyugtalanok lesznek és bomlasztóak lehetnek. Ha kezdenek "lemaradni" a társaik mögött, akkor feszültté és nyugtalanná válhatnak.

Ám valójában mire jó az oktatási rendszer? A legtöbb Indigó egyetért azzal, hogy az iskolában tanultaknak alig van valami köze a valós élethez. Az iskola mentális, "fej" gyakorlatokra korlátozza őket, ám az Indigók többsége azt szeretné, ha valós élettapasztalatokon keresztül tanulnának. Ehhez hozzájön, hogy az iskolapadban való 6-7 óra ücsörgést nem nagyon tekintik másnak, mint trenírozni arra, hogy napi 8 vagy több órát eltöltsenek egy munkahelyi asztal mellett ülve, ám a legtöbb Indigót abszolút nem érdekli egy ilyen életforma.

A boldogtalan Indigó: Ha az Indigók lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék azt, akik ők valójában, ha tisztelik és megbecsülik őket, akkor nagyon érzékeny, szeretetteli és tehetséges emberekké válnak. Ha nem, akkor hajlamosak az önpusztításra és a működési zavarokra.

A droghasználat, a táplálkozási zavarok és a magatartási zavarok nagymértékű elterjedtsége az Indigók körében azt jelzi, hogy ahogy élünk, az nem működik. Kérlek, soha ne mondjátok nekik, hogy nem elég jók.

Az Indigók erős "küldetéstudattal" születtek. Ők az Indigó Sugár spirituális harcosai. Tudják, hogy valami nagyon különlegeset kell végrehajtaniuk a bolygón. Ám attól a pillanattól fogva, hogy megérkeznek, negatív üzenetekkel bombázzák őket, melyek aláássák önbecsülésüket. Attól a perctől fogva, hogy megtanulnak járni, állandóan azt hallják, hogy "ne csináld ezt/ne csináld azt" egészen addig, hogy "hülye vagy". Találkoztam egy négyéves gyerekkel, aki közölte velem, hogy ő sajnos hülye. Mennyire káros ez, különösen egy Indigó számára. Ha az Indigó úgy érzi, hogy értéktelen és nem elég jó, akkor hajlamos arra, hogy vesztesnek érezze magát. Úgy érzi, kudarcot vallott a küldetése teljesítésében, és ez depresszióssá, dühössé, neurotikussá és önpusztítóvá teszi.

Így kérlek, ha Indigót nevelsz, akkor erősítsd meg az értékeit és az értékességének tudatát. Tiszteld őt azért, aki, nem számít, mennyire más, mint te vagy. A gyerekek nem a szüleik klónjai, és nem az a feladatuk, hogy a szüleik törekvéseit és vágyait megvalósítsák. Engedd, hogy azok legyenek, akik, és akkor kinyílnak, növekednek és boldogulnak.

Az indigók: legyenek akár gyerekek vagy felnőttek mindig szélsőséges reakciókat váltanak ki a hitetlenkedőkben, és félelmet a tévhitekkel élőkben. Sokan nem élik akkora spiritualitással az életet, hogy realista gondolkodásmódjuk számára elfogadható lenne a jelenség, ami manapság már olyan méreteket öltött, hogy akár hiszünk, akár szkeptikusak vagyunk nem lehet róla nem tudomást venni!

Az indigó gyerek spirituálisan olyan lények, akik a rohamosan pusztuló világ jobbá és szebbé tételének szent feladatával érkeznek a Földre. A fény gyermekei ők, akik bölcsességet és szeretetet hoznak még a legfásultabb ember életébe is, céljuk a tanítás, a miértek megválaszolása. A kék a nyugalom, a spiritualitás, a meditáció és a gondolatok színe, így teljesen érthető, hogy ezek a kis gyermekek miért rendelkeznek szinte születésük első pillanatától hatalmas bölcsességgel, s világmegváltó gondolatokkal.

A racionálisabb emberek számára is elfogadható magyarázat az indigó jelenségre pedig: a megváltozott világrendbe érkező gyerekek mássága, egy új generáció, mely jobbító szándékkal indul neki az életnek, ám lelkesedését, hozzáállását nem veszíti el a felnőttkor küszöbén, s gyermeki ártatlansága, érzékenysége egész életét végigkíséri, csakúgy, mint bölcsessége és komolysága.

Az indigók szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy hiperaktívak, álmodozóak, figyelemhiányosak és kisebb korukban látnak természetfeletti lényeket, beszélgetnek az angyalokkal. Szinte születésük első pillanatától fogva érdekli őket a hit, a spiritualitás és Isten, folyamatosan a miértekre keresik a választ, kutatják az élet értelmét. Nehezen viselik a negatív környezeti hatásokat, mint például a szennyezett levegő. Mindezek ellenére  árad belőlük a béke. A szabályok és normák alól mindig kivonják magukat, szabadnak születnek és éppen ezért sem a bezártságot, sem a monotonitást nem viselik el! Rendkívül empatikusak, együttérzők, éppen azért sokszor szokatlan szorongásaik, félelmeik vannak.

Az indigó gyerekek lelke nagyon öreg, éppen ezért elvárják, hogy felnőttként kezeljük őket, s tisztelettel bánjunk velük. A fenyítés, megvonás, bántalmazás és szankcionálás semmiképpen sem célravezető. Tanításuk is nehézkes lehet, hiszen bár a filozófiai, szociológiai és művészeti tantárgyak közel állnak hozzájuk, a matematika és a reáltantárgyak, a logika és minden, ami szigorú szabályokra épül elfogadhatatlan és érdektelen számukra. A passzív befogadás helyett mindig saját tapasztalataik útján tanulnak.

A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk. Vallási bizottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet.

Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják. A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát.

Táplálkozásuk: Táplálkozásuk sem szokványos. Nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van. Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint szüleiknek, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik, csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik. Ha segítjük útjukat, kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember és egyben az élővilág is megérdemel.

Klöncök, hiperaktívak, nehezen nevelhetők. Általában így nevezik őket, pedig csak a hazugságot és a kényszert nem viselik el. Azért születnek a Földre, hogy magukkal hozott bölcsességükkel és jóságukkal jobbá tegyék a világot.

Az indigó gyerekek feladata az, hogy szeretetet közvetítsenek és az anyagiassággal szemben az érzelmek felé fordítsák az emberek figyelmét. Persze vannak, akik rossz néven veszik az általuk képviselt változásokat és jobban szeretnék, ha a gyerekek alkalmazkodnának a régi rendhez. Mivel az indigó gyerekeket nem lehet rákényszeríteni olyasmire, ami tisztességtelen vagy beállítottságukkal ellentétes, hát hamar megkapják a bélyeget: nevelhetetlenek, betegek, hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenességben szenvednek, ezért csak gyógyszerrel lehet beilleszkedésre kényszeríteni őket. Pedig valójában mindenki számára egyfajta egészséges szerepmintát nyújtanak.

Sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek, és rengeteg többletet nyújthatnak a családjuk és tágabb közösségük számára - persze csak ha nem nyomják el őket. Az edinburghi királyi kórházban dolgozó dr. David Weeks ezeregyszáz ilyen "különc" gyermek részvételével lefolytatott vizsgálata során azt állapította meg, hogy mindannyian rendelkeznek három alapvető tulajdonsággal: erős akaratuk van, jó a humorérzékük és kreatív képzelőerővel bírnak. Dr. Weeks úgy találta, hogy a "különcök" általában jó kedélyűek, idealisták, tele vannak világjobbító tervekkel, és egyfajta alapvető kíváncsisággal, ami hajtja őket, ezáltal megfeledkeznek a mindennapi élet bosszúságairól és megpróbáltatásairól. Például nem érnek rá olyasmivel foglalkozni, hogy - mondjuk - reggelente bevessék az ágyukat.

Ezeket a gyerekeket túl gyakran büntetik meg, gyakran szidják össze, túl gyakran gúnyolják ki - ha nem otthon, akkor az iskolában. Lassan szégyellni kezdik azt, hogy kik ők. Viselkedésbeli problémáik nagy része sokkal inkább a szégyen és az érzelmi túlkapások miatti trauma, mintsem az állítólagos figyelemzavaruk eredménye. "A figyelemzavaros rendellenesség nem eredményez törvényszegést vagy vandalizmust" - állítja Jeffrey Freed, a "Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban" című, angolul megjelent könyv szerzője, hozzátéve: "a megbélyegzés és a megszégyenítés azonban kiválthatja az ilyen devianciát is".
Rengeteg indigó gyermek rendelkezik művészi adottságokkal. Ez nem meglepő, hiszen a művészet jobb agyféltekés tevékenység, és az indigó gyerekek esetében mindig ez az agyfélteke domináns. A tehetségük sokkal inkább az alkotásban nyilvánul meg, nem pedig a művészetek (bal agyféltekés) tanulmányozásában. Tehát lehet, hogy egy indigó gyermek megbukik a zeneiskolában, mivel képtelen szolmizálni, viszont később belső érzékei segítségével gyönyörű melódiákat komponál.

Az indigó gyerekek sok értelemben különlegesen érzékenyek, észreveszik a hibákat. Két dologra különösen érzékenyen reagálnak: a hazugságra, illetve a környezetszennyezésre, a szellem és a természet mérgezésére. Nekik tehát nem lehet következmények nélkül hazudni, mert dühkitöréssel, agresszióval vagy elszigetelődéssel reagálnak rá.

Szólj hozzá!