Látható&láthatatlan

Három dolog, amire mindig szükség van az életben: HIT, REMÉNY és SZERETET.

Háttérzene

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Legutóbbi bejegyzések

2012.06.07.Hit - 2012.05.14.You - 2012.04.16.Zene - 2012.01.03.Gondolkodtató - 2011.12.14.Irodalom - 2011.12.12.Szeretni - 2011.11.27.Csendes percek

Statisztika


Önismeret

2008.01.11. 19:31 :: Desire&Reality

Nehéz véleményt mondani önmagunkról, hiszen sokszor még önmagunkat is képesek vagyunk meglepni bizonyos esetekben. Az önismeretre fordított idő mégis sokat segíthet ahhoz, hogy tudatosabban tudjuk élni saját életünket. Ez az oldal ezért készül. Valójában saját célra, amelynek elérhetőségét csak olyan emberek fogják (tőlem) megtudni, akiket bizonyos okok miatt érdemesnek tartok. Ha nem is mondom el... mert egyszerűen nem megy, ha tényleg érdekel... mert meg akarsz ismerni, ha ezzel segítek önmagamnak és másnak... akkor valamire csak jó lesz.

Az önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi. /Wikipedia/

Egyszer, egy számomra igen értékes ember, aki rövid időn belül tökéletesen megismert, azt mondta:

"Egy lelkiismeretes embernek ismertelek meg, aki szereti a kicsit szokatlan, extrém helyzeteket, de ez a személyiségedből fakad. Te így vagy jól. :-) " - Életem legszebb bókja volt.

Néhány sort idéznék egy levélből, amelyet szívem mélyén őrzök , amíg csak élek:

"... Ahogy olvastam a leveledet, az az érzés keringetett, hogy mennyi mindent tanulhatnék Tőled: jóérzést, tiszta-elfogulatlan hitet, reménységet, megbecsülést, és még sorolhatnám. Ha jól értelmezem, akkor Te egy egészen új követője vagy Istennek..., talán pont ezért tanulhatnék Tőled sokat. Mert jól lehet én magam teológus-lelkész vagyok, de a túlzott objektív ismeret a hit hátteréről bizony nap mint nap megharcoltatja velem a hit harcát. 
...és igaz, a leveledből rengeteg keserűséget olvastam ki - sajnos a világ kegyetlensége ilyen -,de mégis ott látom csillogni benne ezt a gyönyörűséget is.
... elképesztő, hogy milyen értékekkel rendelkezhetsz - ezt a leveledből éreztem ki -, és ezt vsz. nemcsak én ismertem fel, hanem már sokan. Szerintem már Te magad is tudod, hogy Isten egy ember életében milyen megkülönböztetett értéket jelent a világétól...

Bevallom őszintén, hogy én nagyon szimpatikusnak talállak; azt hiszem, hogy így elektronikusan is meghódolok Előtted. 


Ismételten csüngök a szavaidon. Kézcsók!"

Szólj hozzá!

Röviden

2008.01.10. 23:35 :: Desire&Reality

A Halak jegyében született ember meglehetősen bonyolult, ellentmondásos jellem, mint ábrázolásából is kitűnik, kettős jegy.

Tulajdonságaikon a Neptunusz befolyása érezhető. Ez a bolygó összefüggésbe hozható az áldozatkészséggel, az önfeláldozással, a tudat alatti ösztönélettel és a mindenre kiáradó szeretettel. Ugyanakkor a káosz és a ködös bizonytalanság planétájának is tartják. Rendkívül kifinomult érzékkel, intuitív készséggel, emberszeretettel megáldott emberek. De ugyanakkor kiszámíthatatlan, szeszélyes, gyakran önmaga számára is megfejthetetlen, sokoldalú, tehetséges és rendkívül kreatív. Nem karrierista, nem törtető, ebben az anyagias világban nem érzi jól magát. Nem harsány, izgága, inkább hajlamos a mélabúra, a depresszióra. Kedélyállapota nagyon változó, lelkük többnyire tele van fájdalommal, lemondással, szomorúsággal. Az egyik leghumánosabb ember típus. Segítőkész, jóindulatú és megértő. Szereti a változatosságot, de szüksége van arra, hogy gondolataival egyedül maradjon. Szeret meditálni, töprengeni, álomvilágban elmerülni. Gondolatai, fantáziája a végtelent pásztázza, és cselekedeteiben sem engedi korlátok közé szorítani magát. Vagy vadul és szertelenül veti magát a munkába, vagy értelmetlennek és céltalannak ítélve meg, magába süpped, veszni hagy mindent. Ezekhez szélsőségesen csapongó hangulatai nagymértékben hozzájárulnak. Gyakran képtelen egyedül boldogulni, türelmetlen lesz és céltalan. Ilyenkor szívesen veszi mások segítségét, ha ez elmarad, meg nem értett, lelkileg sérült emberré válik. A depressziós, bizonytalan Halak gyakran menekül az italhoz, mértéktelen gyógyszerfogyasztáshoz. Munkában igencsak a kettős jelleg mutatkozik meg.

 

Szólj hozzá!

Ilyen vagyok

2008.01.10. 20:39 :: Desire&Reality

Szimbóluma: Hagyományosan két ellentétes irányba úszó hallal szokták ábrázolni, melyeket egy fonal mégis összeköt. Ezek az emberek kettős természetét képviselik, a fizikai látható lényét és a rejtett valóságot, ami a testi érzékelhetőség mögött létezik. Mindkettőnek van saját célja, melyet el akar érni, de ez a két cél irányában különböző. A Halak szülött úgy érzi, mintha két különböző irányba löknék egyszerre, s ez a belső késztetés különösképpen tudatalatti lényében van így. Erre a kettős lökésre kétféle módon reagál. Gyakran, ha szembe kell nézni a veszéllyel a hal elrejtőzik. Ez a kettős erő határozatlanságot, bizonytalanságot eredményezhet, de megtévesztő is lehet. A tétovaság mögött sokszor egy nagyon céltudatos személyiség húzódik. A hal némasága átvitt értelemben azt jelenti, a Halak emberének szavát nem hallják és így nem is értik meg az emberek. Pedig érdemes figyelni őt, mert rendkívüli képességekkel bír.

Jelében ismét mutatkozik a kettősség. A jel is utal az ember testi-lelki kettősségére, amely ugyanakkor egységet is alkot.

A jupiteri uralom szétterjedést, joalitást, emberszeretet, segíteni akarást jelez. A Neptun az álmodozás, az érzékfeletti dolgok érlelője, ami idealizmust és érzelmi töltést hoz a Halak természetébe.

A szétterjedés észrevehető a kötetlenségben, a határok be nem tartásának igényében. A Neptun ködössége nyilvánul meg abban, hogy a Halak-ember nem szívesen néz szembe a realitásokkal, inkább álmodozó, az ideált az ideálist keresi, melyet a magasrendű típus meg is talál egy magasabb szférában.

A Halak változó minőségű, víz-jegy. A változó minőség jelenti a körülményekhez való alkalmazkodást. A víz jelleg és stabilitáshiány keveredése a legfogékonyabbá teszi az összes jegyek közül.

A befolyásolhatóság abban nyilvánul meg, hogy általában az erősebb áramlatnak enged. A negativitás visszahúzódottságot, zárkózottságot ad, ami rejtettséghez és mélységhez vezet, amit nehéz felfogni.

Ügyeiben igényli a támogatást, a "medret", mely a "víz"-nek partot ad. A víz erős érzelmi beállítottságára utal. A Halak-típusúak közül kerülnek ki a legkifinomultabb lelki életet élő emberek. Ennek egyúttal következménye, hogy érzelmi benyomásokra erősen reagál, s intuíciója fejlett. Ez a víz egyúttal eszünkbe juttathatja a halak otthonát - a tengert, mely végtelenül mély, időnként nyugodt, mégis képes hirtelen változásokra, viharokra.

Alapvetően emocionális, ösztönösen beleérző, megérző és szétáradó. Hangulata a lelkesültség és a depresszió végletei között ingadozik. A vízhez hasonlóan mindent visszatükröz és úgy alakul, ahogyan a víz felveszi a tartály alakját. Ez abban vehető észre, ahogy másoktól függ, ahogy mások támogatására szorul. A jegy legjobb képviselőinek képessége egy olyan nagymértékű fogékonyság, mely racionális ésszel nem magyarázható forrásokból merít. Bár ennek a képességének csak akkor veheti hasznát, ha előbb szellemét, értelmét eléggé képezte. Minden művészeti ág képviselője tudja, mert megtapasztalta, hogy legjobb alkotásait az inspiráció pillanataiban készítette. Ilyen emberek képletében a Halak jegy kiemelkedő szerepet játszik.

Ez vonatkozik azokra a materiális téren tevékenykedő emberekre is, pl. tudósokra, akik álomban, vagy az ébredés pillanatában kapnak megoldást egy problémára.

Képessége, hogy átvegye a benyomásokat, megmutatkozhat abban is, hogy mint médium feladja saját személyiségét és egy más ember hangján szólal meg. Ez akkor is látható, mikor egy tehetséges színész elrejti saját személyiségét és felölti a szerep jellemét, melyet játszik.

Lelkében határtalan emberszeretet él, melynek gyökere az a felismerés, hogy egyek vagyunk, testvérek vagyunk mindnyájan, s az Én és a Te között nincs többé válaszfal. Krisztusi életfelfogás és magatartás ered mindebből. Szeretet, jóság, önzetlenség, sőt önmagáról megfeledkező odaadás, mely a nagy egységben átéli Istent.

Saját személyének feláldozása, odaadó, önzetlen szolgálathoz vezet, melyet másokért végez. Ez különösen így van a gyógyító, betegápoló munkánál, melyet elhivatottságból vállal. Részvéte azonnal jelentkezik, ha szenvedőt lát, legyen az ember, vagy állat. Nem kérdez, nem gondolkodik, nem nézi, hogy a segítség helyénvaló-e. Vakon hozza áldozatát. Ezért sokan kihasználják jóindulatát.

Jelmondata lehetne "Egy mindenkiért, mindenki egyért! " 

Mivel ő maga minden pillanatban kész arra, hogy másokért minden kérés és hívás nélkül is az életét áldozza, ezért azt várja, hogy embertársai is hasonlóképpen cselekedjenek vele. Természetesen itt éri a legtöbb keserű csalódás. Vigyázat! Ha valamit már megtapasztalt, amely csalódással járt, nagyon óvatos!

A megfoghatatlanhoz, érzékfelettihez való vonzalma kapcsolatba hozza a Halak-szülöttet mindennel, ami misztikus, ami szép, ami nem e világról való. Ezekre a dolgokra mondanak a gyakorlatiasabb emberek - akiknek talán még nem sikerült felfedezniük a látszat mögött a lényeget, - hogy "ködös álmok", "légvárak", "ábrándok". De kérdés hová jutna a világ, ha nem lennének emberek, akik már itt a földön meglátják a "mennyországot " és nem cselekednének érte?  A fejlett Halak embert a sok baj azonban nem töri le, belenyugvási képessége igen magas idealizmusában találja forrását.

Túlfinomult lelkületének szüksége van arra, hogy megszépíthesse az élet hazugságait, a valóság piszkait és aljasságait. A mindennapit is költészetté emeli. Idealizmusában lelke csakugyan part nélküli és határtalan, mint a tenger.

Minden Halak ember egy bonyolult keresztrejtvény, egy élő találmány. 

A Halak emberének vérmérséklete szangvinikus, mélabús aláfestéssel. Akarata érzésszerű, változó és szeszélyes. 

Felfogóképessége jó, amit egyszer megtanult, nehezen felejti el. Kettős természetének megfelelően sokoldalú és sorsában is megmutatkozik ez. Nyugodt, barátságos modorával, szeretetre méltó egyéniségével tiszteletet és tekintélyt tud szerezni.

Művészi téren képes arra, hogy valóban nagyot, maradandót alkosson. Különösen zenében, táncban, festészetben , színészetben képes önmagát felülmúlni. Egészen különleges szín- és formaérzéke van, ezért szereti a szépet, s igényel egy bizonyos mennyiségű kényelmet is.

Ragaszkodó és megbocsátó. Jó barátságra is törekszik. Kedves, figyelmes. Romantikus beállítottságú, szeret álmodozni, ábrándozni. Nem ritka a plátói szerelem sem kapcsolataiban, mert ez fantáziáján kívül idealizmusát is kielégíti. Mindenképpen egy erősebb partnert igényel, aki megteremti számára a lelki nyugalmat. Ha figyelemmel kíséred Őt és a gondolatátvitel kölcsönös, akkor egy életre megfogtad a halat. Szüksége lesz rád, hiszen olyan kötődés alakulhat ki, amely nélkül nem létezhet többé. A Halak nő házias és kitűnő családanya. Szem előtt tartja a közös boldogságot, a család jövőjét.

Ha szerelmi csalódás éri, válságba jut és látványosan szenved. Szexualitásában is kettősséget mutat: idealisztikus, de emellett érzékisége is fejlett. Szexuális élete szorosan összefügg azzal a személlyel, akit szeret. Erős vágy él benne a gyermek iránt.

Házasságban a személyes szerep, a gondoskodás és áldozatkészség szorosan összekapcsolódik.

Boldognak érzi magát, ha van egy erős támasza, aki gondoskodik róla, hogy ő magát átadhassa a művészetnek, zenének, költészetnek, a gazdag fantáziával teli írásnak.

Akkor van igazán elemében, amikor ösztöneit követi és kapcsolatban marad a saját tudatalatti énjével és ebből a tudatalatti, széles nagy birodalomból nyeri inspirációit.

Könnyen tud kapcsolatot teremteni más emberek tudatalatti "én"-jével is, ezért sikeresen foglalkozik telepátiával, tisztánlátással, pszichometriával és hasonló képességek felhasználásával.

Sokoldalúsága bő választási lehetőséget ad neki az életmódok között. Szabadikő-tevékenységeinek művészieknek, vízzel kapcsolatosaknak, ritmikusnak, nem túl energikusnak kell lenniük, váltakozva a vidámtól a filozófikus elmélyülésig.

Vezetőnek kedves, szeretetre méltó, megértő ember. Az orvosi, pszichológusi, betegápolói hivatás mély együttérzést kíván és kapcsolatban van a gyógyítással és a kórházi világ visszavonult életmódjával, így kiváltképp megfelel egyéniségének.

Papok, lelkészek között gyakran találunk erősen Halak-jellegű egyéneket, akik erős vágyat éreznek arra, hogy segítsenek, gondoskodjanak a rászorulókon.

 

Szólj hozzá!

Önéletrajz

2008.01.09. 23:01 :: Desire&Reality

Már gyerekkoromban sokat töprengtem  az élet és az emberi viselkedés dolgain és számos spirituális vagy magyarázat nélkül maradt emléket őrzök, amelyek korán tudatosították bennem, hogy a létezésnek más dimenziói is vannak. Vajon tényleg léteznek indigók?

A családi szeretetburokból kilépve az állatokban találtam még meg azt, amit az emberekben nem mindig. Hatalmas szeretetvágy élt bennem.  Minden állatot be akartam fogadni vagy meg akartam menteni. Állandóan egy farmról álmodoztam... Míg az unokatesóim sok pénzről (Ez ma is látszik, pénzügyi vonalon maradtak), én meg egy házról, ahol minden jó ember és állat együtt él szeretetben, békében és harmóniában.

Az iskolában mindig szorgalmasan tanultam, igaz, hogy nagyon nehezen tudtam koncentrálni az elhangzottakra. 10-20 perc elég volt általában és én már egy másik világban jártam. Ennek ellenére jól tanultam, hiszen tudtam, hogy ez a dolgom és nem akartam a családomnak csalódást okozni. Egyetlen tantárgyra gondolok vissza fájó szívvel: a fizikára. Nagyon nem szerettem a példákat számolgatni és szinte csak az volt. A matematika sem tartozott a kedvenceim közé, de a tanárunk kedvessége miatt megbékültem a tárggyal. Viszont azt vettem észre, hogy bármennyire is imádtam a kémiát, de a feladatok ott is elkedvetlenítettek. Tudom, hogy ezek szükségesek, de mit csináljak, ha nem kötik le a figyelmem? Ebben az időben már határozottan asztalosnak készültem. Imádtam a technikát, a rajzot, a művészeteket, a mozgást, a gyakorlatias dolgokat (kalapálni, fűrészelni, fúrni, apró dolgokat készíteni). Érdekes módon az elméleti részek elsajátítása hatalmas önfegyelmet, kitartást és szorgalmat igényelt tőlem. (Ez mai napig így van. Szeretem az élet valódiságában megtapasztalni a dolgokat.) Rendszerint a papám nyakán lógtam és állandó késztetést éreztem arra, hogy valami érdemleges dolgot csináljunk, másrészt bajtársat is találtam benne egy-egy állat becsempészéséhez az otthonunkban. Így éltünk... hol papagájokkal, hol halakkal, hörcsögökkel, tengerimalaccal, sáskákkal, macskával, kacsával. Mikor mit sikerült. Ha rajtam múlt volna, akkor még itt sem álltam volna meg, de édesanyám ezen akcióimban nem volt cinkosom. Mivel ő csak messziről szereti az állatokat, így sokszor rászorultam találékonyságomra, hogy kitaláljak egy-egy hihető történetet családunk hirtelen gyarapításának okáról. 

A tanítási szüneteket rendszerint a nagyszüleimnél töltöttem az unokatestvéreimmel. Mennyit játszottunk! Leginkább tanítani szerettem. Emlékszem, péntekenként mentünk a vásárba, amit mindig nagyon vártam... az állatok miatt. Sajnos, a nagyszüleimnek nem volt semmilyen háziállatuk sem, így alig vártam a vásárnapot... Titkon remélve, hogy becserkészhetek párat (Olykor sikerült néhány nyúlhoz vagy kacsához hozzájutnom, amelyeket a végtelenségig szerettem és gondjukat is viseltem. Igaz, amikor eljött az ítélet napja, kirohantam volna a világból.)

A nagyszüleimnél leginkább babaruhákat varrtam (vagy felköltöztem az almafára). Imádtam ruhákat tervezni. Egész kis katalógusom volt már a terveimből. Nagymamám volt a példaképem, aki csodás ruhákat varrt nekünk. Ezzel én is jól jártam, hiszen a lehullott anyagokat felhasználhattam a babaruhákhoz. Szatyor számra varrtam a babakelengyéket vagy a szomszéd tyúkjaihoz jártam és csak szemléltem őket ahogy járkálnak kotyognak, csipegetnek. Olyan szépnek találtam minden mozdulatukat, de sehogy sem sikerült megértenem, hogyan lesz a tyúkból kotló ...

Vasárnaponként nagymamám gyakran vitt minket templomba, ahol leginkább csak testileg voltunk jelen. Nagymamám egyik vállán az egyik unokatesóm, a másik vállán pedig én szundikáltam. Esténként gyakran imádkoztunk... Ma is tisztán vissza tudom idézni azokat az estéket és szinte hallom, ahogy nagymamám elmond egy sort és mi hárman ismételjük utána. Pedig nagyon kicsik voltunk... Olyan különös álmaim voltak ebben az időben, amelyek éveken keresztül kísértek... És csak most sikerült megfejtenem őket!

Nagypapám kertszeretete is ott élt bennem. Habár ekkor már állatorvosnak készültem, hogy minden állatot megmenthessek, de hamar kiderült, hogy a vér látványát, a tűt, a kést és hasonló kegyetlenségek megviselnek. Aztán etológiával foglalkoztam sokáig és bújtam a szakkönyveket (elsősorban a papagájok érdekeltek), de a vadállatok harciassága felkavaró volt számomra. (A tervezés sok tekintetben érdekelt: építészet, belsőépítészet, divattervezés stb. Bizonyos szintig mindegyikbe belekóstoltam.) Ennek ellenére csodálatos találmánynak tartottam és tartom ma is a természetet. Ezért fordultam a növényekhez. Nagyon hálásak ők is és pozitív hatásuk az emberi lélekre vitathatatlan. Árasztják magukból a csendet, a békességet, a megnyugvást, a szépséget. Ma már biztosan tudom, hogy mindez: LÉTELEMEM.

Mindent megkaptam gyerekként, amely lelki fejlődésemet segítette. Tarthattam kedvenceket és hosszú, kemény harcok árán sikerült elérnem, hogy kertes házba költözzünk. Felhőtlenül boldognak éreztem magam és gyűjtöttem az állatseregeket magam köré... Aztán rá kellett jönnöm egyetemi éveim alatt, hogy az élet nem csak megértésből, odafigyelésből és csupa szeretetből áll. Azt mondták, aki elvégez egy egyetemet, az kellő felkészítést kap az életre. Mármint a csalás, hazugság, érvényesülési képességek kamatoztatása stb. terén biztosan. Talán ezért sem szívesen emlékszem ezekre az évekre. De az arborétum és a sok-sok dísznövénykertészet, ahova menekültem olykor, segített átvészelni a nehezebb pillanatokat. Ebben az időben lettem a Tillandsiák szerelmese és boldog tulajdonosa számos szépségnek.

Négy egyetemi év után - elsősorban nyelvtanulás miatt - kerültem Nagy-Britanniába. Ez idő alatt egy olyan életet élhettem, amelyről az álmaim szóltak... Legfőképpen nyugalom jellemezte ezt az időszakot. Az emberek kedvesek egymással, érdeklődnek a másik iránt, az ügyintézéstől kezdve a vásárlásig mindenhol emberszámba vesznek, segítenek. És szinte minden téren azt éreztem, hogy része vagyok az életnek. Nagyon sokféle embert megismertem különböző nemzetiségűeket, akikkel feledhetetlenül szép emlékeket őrzök az együtt töltött időkről.

Ez idő alatt komoly fordulópontot vett az életem. Egyre kedveltebb időtöltéssé vált számomra az olvasás. A borongós, esős napok, a tengerparti lágy napfény ideális volt hozzá... Itt szembesültem először korunk táplálkozási szokásainak és a boltban vásárolt élelmiszerek veszélyeivel. Az egészséges táplálkozás  lehetőségeinek megismerésével teljesen átalakítottam az életmódomat. Igyekszem biztos forrásból vásárolni vagy saját magam megtermelni az alapanyagokat és elkészíteni az ételeket. Legyen az pékáru, sütemény, étel vagy ital. Érdekes módon nem kellett drasztikus változásokat kieszközölnöm. Valahogy tudat alatt éreztem, hogy mire van szükségem...  A legmegdöbbentőbb az, hogy  tökéletesen egyezik  azzal, ami a Bibliában szerepel.

Miután hazajöttem, befejeztem az egyetemet, de kedvem szegte az, hogy nem derült ki számomra, mit is tudnék ezzel csinálni komolyan. A valóság mintha azt mutatná, hogy bármit megtehetsz, ha érvényesíteni tudod az akaratodat és rendelkezel a megfelelő kapcsolatokkal, eszközökkel. Azt éreztem, hogy a fenntarthatóság, a közös érdek, egy szebb jövő csak hiú ábránd marad ilyen keretek között. Ezért a tervezés evilági változata nem való nekem.

Ezt követően mégis beiratkoztam ismét az iskolába. Gondoltam, kézzelfoghatóbbá teszi az előző célt. Olyan szeretettel, odaadással és segítőkészséggel tanítottak igen neves szakemberek, hogy nagyon jó emlékkel gondolok vissza.  Itt már elgondolkodtam azon, hogy micsoda különbség van, ha együttműködést és érdeklődést tapasztalva próbálják átadni a tudást.

Közben elkezdtem dolgozni és egyre jobban megvilágosodott előttem, hogy miről is szól az élet:

"Minden a pénz és a karrier és másokon taposva megyek előre. Hadd lássák, hogy mire vittem! Mire vitted? Ne felejtsd el: "Minden rossznak gyökere a pénz szerelme." (1 Thess 6,10) Véres út a karrier, a meggazdagodás útja. Embereken kell keresztültaposni. Valakitől el kell venni azt, amivel nekem többen lesz. Lehet, hogy körülötted is már mindenkit elnyomtál, mert az számít, hogy megmutassam, ki leszek." - Trausch Liza

***

Mindig nagyon kíváncsi voltam szinte minden iránt, és ami igazán lekötötte a figyelmem, azért képes voltam nagy áldozatokat hozni. Pl. szabadidő hiányában az éjszakáimat szántam arra, hogy a webszerkesztést elsajátítsam. Az utóbbi időben ennek grafikai részével és számos képszerkesztő, animációkészítő programmal is megismerkedtem. De a nagy szerelem, az a Photoshop és az olvasás. Nagyon szeretek olvasni és folyton a miértekre keresem a választ és mindennek az okát akarom tudni.

Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm által kezdtem közeledni a parapszichológiához, az asztrológiához és az ezotériához, de érdeklődésem nem csapott át bizonyságtételbe. Annak ellenére, hogy saját életemet áttekintve is számos összefüggést véltem felfedezni, mégis A mennyei prófécia c. könyv hozta meg a változást. Sok mindenre magyarázatot adott, de nem elégített ki. Még akkor sem tudtam sok kérdésemre a választ. Meg akartam ismerni ennek a rendszernek a lényegét, működését, értelmét amiben élünk. Azt biztosan éreztem, hogy az emberi életnek nem arról kell szólnia, amit látok és tapasztalok. Kell, hogy legyen valamilyen magyarázat.

Annyi minden érdekelt már korábban is és nehéz lenne bármit is előnyben részesíteni. Általános iskolában és gimnáziumban rajongtam a biológia, kémia, környezet, földrajz, rajz, irodalom, történelem, művészettörténet, technika iránt és úgy érzem, hogy életem későbbi szakaszait is végigkísérték. Egyetemi éveim alatt ezeken kívül még a filozófia, esztétika, etika, szociológia kötötte le nagyon a figyelmem. Mindig figyeltem az embereket, az állatokat, a környezetem és hallgattam. Apró rezdülések számomra rengeteg információt hordoztak emberekről, helyzetekről stb. Mára szinte azt veszem észre, mintha belelátnék az emberek lelkébe.

Az ezotéria után etikával és filozófiával foglalkoztam komolyabban. Rengeteg könyvet elolvastam és ezen tudományágak, valamint az individuálpszichológia és a spiritualitástudományok oldaláról. Tanulmányoztam más dimenziókról szóló írásokat és kapcsolatot kerestem a különböző magyarázatok között. Nem voltam elfogult egyik irányba sem, de itt egy rövidebb időre megálltam, mert nem kaptam meg a számomra elfogadható választ. Persze minden tudományágnak van, de mégsem éreztem teljesnek a képet. Úgy gondoltam, hogy valamilyen szintem mind a hitre épül. Mindegyik másban hisz és talán nem is az a fontos, hogy miben, csak az, hogy erős legyen a hit bennem, hiszen az pozitív gondolatokat áraszt, erőt, kitartást, reményt ad, hogy az ember a nehéz helyzeteket megoldja.

Tettem a dolgom eddig, éltem az emberek sablonszerű életét, de mégsem éreztem, hogy az életem ezzel teljes lett volna. Nem tudtam mit kezdeni a bennem szunnyadó gondolatokkal, érzésekkel. Nem tudom, honnan jönnek, és miért nem tudom kitörölni őket. Mi az a világ, amelyből erőt merítek, amelybe menekülök, amelybe hiszek?

Mit hoz az élet... Elküldte a hiányzó láncszemet a gondolatsorhoz (Erről a Csendes percek c. menüpontban is írtam.). Eszembe sem jutott volna, hogy elolvassam a Bibliát, hiszen nem voltak bennem vallási elkötelezettségek. Persze, hogy óvatosan közelítettem meg a dolgot. Bevallom, hogy le voltam döbbenve! Istenem, ha én ezt olvastam volna korábban!!!

Most már látom, hogy egyik teória sem fogja a megoldást elhozni az ember életében. Gondolkodhatunk fenntarthatóságban, szigorúbb jogszabályokban, óriási pénzek folyhatnak el újabb és újabb tervekre, világmegváltó ötletekre stb. A bajok forrása nem csak az ember fejében van, hanem a lelkében és a szívében. És itt kellene kezdeni a gyógyítást.

2008. januárja fordulópont volt az életemben. "Az újjászületés a legnagyobb csoda ezen a világon. Az ember életének teljes megújulása. Nem fizikailag lesz mássá, hanem benső minősége szerint. A teremtés csodájához hasonlítható. Úgy jön létre, hogy Isten belenyúl az ember életébe és elvégzi a második teremtést. Újjáteremti és ezzel új viszonyba hozza magával s ezzel igazán a magáévá teszi. " - Tímár Pál. Római levél 8:9-13 " Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Szellem szerint..."

Úgy érzem, hogy a lehető legjobban használtam ki az ezt követő időszakot, amely most már egész életemre hatással lesz. Bátran állíthatom, hogy átléptem a teljes felnőtté válás küszöbét. Amikor tökéletesen tudatában vagy annak, hogy ki is vagy valójában, akkor válik igazán éretté az ember. Az ember mindig is fog hibákat elkövetni vagy rossz döntéseket hozni, hiszen a bűn öröklött tulajdonságunk. De ha ilyen helyzetben is van valaki, aki az ember javára fordítja és élete minden lépését igazgatja, akkor ott helye már nincs a kérdőjeleknek.  Egy dolgot biztosan megtanított az élet: Csak Istenben bízhatsz!

My Desire:

Szólj hozzá!

Hiperérzékenység

2007.11.30. 01:00 :: Desire&Reality

A hiperérzékenység (HSP) nem más, mint egyfajta átlag feletti fogékonyság: fogékonyság a külső ingerekre, több inger befogadása, elraktározása és feldolgozása, mint az átlagos lenne.

Miben is más ez, mint egyszerűen érzékenynek lenni?
Ez a fogalom nem csupán az érzékenységnek egyfajta fokára utal, hanem az ebből fakadó sajátos életviteli, kapcsolatteremtési, érzékelési és egyéb sajátosságokra is.
A hiperérzékeny emberek érzelmileg sokkal finomabb rezgéseket is képesek érzékelni, mint az átlagember, aki talán ezek létezését sem tudja elképzelni.
Első hallásra csodálatosnak hangzik, hogy valaki a világot sokkal átfogóbban, szélesebb érzelmi skálán képes érzékelni. Ha ezt a halláshoz hasonlítjuk, olyan, mintha egy nagyon érzékeny mikrofonnal meghallanánk a hangyák szaladgálását.
Nagyszerű. Mi ebben az, amiért ezeknek az embereknek nehezebb az életük?
Hallod a hangyákat?
Akkor most képzeld el, hogy valaki váratlanul beleüvölt a mikrofonodba.
Az a kín, amit ilyenkor átélnél, meg sem közelítené egy hiperérzékeny szenvedéseit egy durva érzelmi hatás esetén.
Jó, rendben, mondhatnád, azt érted talán, miért lehet rossz egy hiperérzékenynek, de miért okoz ez mindennapi konfliktusokat?
Nos, próbáld csak meg egyszer váratlanul a kedvesed fülébe üvölteni teljes hangerővel azt, hogy 'SZERETLEK!!!!'
Tuti, hogy nem arra fog elsősorban reagálni, amit mondtál, hanem arra, AHOGYAN.
Talán ebből érthető, mi a konfliktusok alapvető forrása egy hiperérzékeny ember életében: mások érzéketlensége.
Az érzéketlen környezeti hatások egy hiperérzékenyt vagy menekülésre, vagy védekezésre késztetnek, amit az érzéketlen környezet tekint támadásnak... máris kész a konfliktus.
Persze nem csak a legnyilvánvalóbb helyzeteket élheti meg egy hiperérzékeny kellemetlenül. A beérkező érzelmi benyomásokat általában erősebbnek érzi egy HSP-személy, mint egy másik ember.
Végül is viszonyítás kérdése, hogy ők érzékenyebbek-e, vagy mi vagyunk letompulva?
Mielőtt automatikusan rávágnánk a választ, gondoljunk bele a fizetésünk nagyságába, aztán abba, mit gondol erről a főnökünk.
Ugye? Pedig ugyanarról a fizetésről van szó...
Azt tapasztaltam, hogy a hiperérzékenyek valamilyen téren kimagasló tehetségek, pont a hiperérzékenységüknek köszönhetően: olyan dolgokat is észrevesznek (nem csak hibákat, pontatlanságot, tévedést, vagy csupán valaki más gondját, hanem részleteket, kiutat, megoldást, szépséget és tanulságot), ami nekünk talán nem is szúr szemet.
Élvezet a velük való kommunikáció, mert intelligensek, tisztelik az életet, törődnek nem csak a környezetükben élőkkel, hanem bárkivel, aki fontos számukra.
Bármi, amit alkotnak, abban benne vannak.
Vegyük észre, hogy nincs bennük semmi különös.
Egyszerűen egyéniségek.
Mind azok vagyunk, csak többnyire mi elnyomjuk magunkban, és valaki mást játszunk szerepként, mert... félünk a környezetünkből érkező hatásoktól!
Mi megtanultuk elrejteni valódi egyéniségünket és érzékenységünket, annyira, hogy már néha magunk sem találjuk.
A hiperérzékenyek nem rejtőzködnek. Képtelenek rá.
Pont az okozza a legtöbb gondjukat, hogy képtelenek kiszűrni a környezet hatásait, s ugyanakkor nem kendőzik el azt sem, ami önmagukból fakad.
Egyszerűen csak... egyenesek.

Szólj hozzá!