Mint egy kósza pillangó
Amely elröppen előtted
Úgy múlik el körülöttünk
Szépen lassan minden.
Addig is, hogy élvezd
Játszadozik csöppet
Egyszer fölemel, máskor
Meg magadra hagy.
Csak egy pillanat,
Amíg előtted elhalad
Szépségével elvarázsol
Teljesen fogva tart.
Beköltözik a szívedbe
Annak is a legmélyére
És ha mindezt elérte
Kínozza hízelegve.
Megtévesztő a fénye
Rózsaszínű a ködje
Bekúszik egész mélyre
Aztán ott marad örökre.
Tönkreteszi lelkedet
Perzselve édesget
Elszédíti a fejedet
Hisz megtámadja
Tested-lelked.
Próbálkozik szüntelen
Hol erősebb
Hol gyengédebb
Túltesz rajtad ezerszer
Végül felemészti erődet.
Azt hiszed, hogy most
Itt a vége, de Ő
Csak tovább gyötör
Hogy biztosan érezd
Veled van...
Lassan azonban megfakul
Fénye halványabb
És egyre tisztább lesz
Ez a fényáradat.
És amikor úgy tűnik
Mindennek vége
Már nem harcolsz ellene.
Ott lapul legbelül
Kinek egészen mélyen
Van, akinek csak a felszínen.
Nem tudod kiűzni
Nem lehet elkergetni
Vagy helyettesíteni.
Csak téged akar
Teljesen a rabja vagy.
El kell őt fogadnod
Napjaidat megosztanod
Mert csak Ő maradt
Mint egy hosszan
Múló pillanat.
Óvatosan bánj vele
Bármikor előjöhet
Akárhol rád törhet.
Nem érti ezt senki sem
De hogyan is érthetné?
Hiszen ez az érzés
CSAK A TIÉD
