Néhány személyes gondolat a következő témához. Sok cikket, tanulmányt elolvastam ezzel kapcsolatban, fórumokat böngésztem, hogy megismerjem a közvéleményt. Szomorúan tapasztalom, hogy sokszor más jelentést kap az indigó kifejezés, mint az valójában takar. Gyerekek esetében a viselkedés jeleit sok esetben inkább tekinthetjük a társadalom kudarcaként és társítanám a neveletlenséggel. Viszont a megkülönböztető jelzőt nem minden esetben tartom teljesen alaptalannak...
Az "Indigó gyerekek" megnevezés a létezők egy igen különleges csoportjának adott név, akik azt választották, hogy különleges küldetéssel vagy céllal inkarnálódnak a bolygóra. Az "Indigó gyermek" megnevezés az Indigók lélekszínére utal, ami egy Mester Lelket jelez, aki tanítóként vagy gyógyítóként szolgál. Minden Indigó gyermek vállalta a tanítás vagy gyógyítás küldetését valamilyen módon, gyakran csupán azáltal, hogy az, aki.
Indigók már régóta érkeznek a bolygónkra. Néhányan úgy vélik, hogy Jézus és Buddha is Indigók voltak, mert a küldetésük az volt, hogy globális szinten tanítsanak és gyógyítsanak, és hogy megváltoztassák az emberiség tudatosságát. A közelmúltban egyre növekvő számban kezdtek Indigók érkezni a bolygóra a 2. Világháború után, hogy előkészítsék a globális változást, amit most tapasztalunk meg. Az ötvenes évek "baby boom" generációjának tagjai közé is inkarnálódtak, valamint a hatvanas évek "hippi nemzedékébe". Ekkor azonban még nem voltak elegen ahhoz, hogy jelentős változásokat generáljanak. Később, a 70-es években megérkezett az Indigó gyerekek első generációs "hulláma". Ők most a húszas éveik végén és korai harmincas éveikben járnak, és ők az igazi "harcos" generáció, akik elkezdték a régi rendszerek megkérdőjelezésének és megváltoztatásának folyamatát. Őket követték a 80-as és 90-es években érkező Indigók, egyre nagyobb érzékenységgel és kifinomultsággal, egészen az 1990-es évek végéig és a 2000-es évek elejéig, amikor csatlakoztak hozzájuk a Kristály gyermekek, a spirituális harcosok egy más típusa.
Az "Indigó" kifejezés a lélek egy állapotára utal, nem pedig az aurának a színére, ami egy átlagos embernél napról napra változik a hangulatától és az érdeklődésétől függően. A tisztánlátók, akik képesek olvasni a lélek állapotokat, képesek lehetnek azonosítani az Indigókat. Ennek ellenére az Indigókat könnyen fel lehet ismerni érzékenységükről, kreativitásukról, spiritualitásukról és általános viselkedési mintáikról. Mindig kimagaslóan intelligensek, és tele vannak kérdésekkel és igényekkel. Energikusak, aktívak és erős akaratuk van, valamint erőteljesen tisztában vannak önnön értékességükkel és fontosságukkal. Tudják, hogy különlegesek, és hogy azért vannak itt, hogy valami jelentőset vigyenek véghez.
Jobb agyféltekés beállítottságúak, és általában a jobb agyféltekés tevékenységekhez vonzódnak, mint például a zenéhez, a művészetekhez, az íráshoz és a spiritualitáshoz. Szeretik a kristályokat, a reikit, a meditációt és a jógát. Nagyon szenvedélyesek, és igen hűek a barátaikhoz, akikből gyakran sok van nekik. Hisznek az őszinteség és a kommunikáció fontosságában a kapcsolatokban. Gyakran összezavarja őket az őszintétlenség, a manipuláció és az önző viselkedés egyéb formái, melyeket szüleik normálisnak tartanak. A pénzhez való hozzáállásuk az, hogy vagy elutasítják, mint valami szükségtelen dolgot, vagy nagyon is tisztában vannak a hatalmával, és törekszenek arra - gyakran sikeresen -, hogy bőséget teremtsenek maguknak.
Az Indigók legjellemzőbb tulajdonsága gyakran a harag. Nem hagyják, hogy parancsolgassanak nekik hatalmi pozícióban levő személyek. Egy mély szinten, az Indigók nem ismerik és nem fogadják el a "tekintélyt". Tudják, hogy mind egyenlők vagyunk, így felbőszítik azok, akik valamilyen hatalmi pozícióban vannak és diktatórikusan viselkednek, legyenek ezek a szüleik, a tanárok vagy a főnökeik. Ebben jelentkezik tanító szerepük fontossága - arra tanítanak minket, hogy vegyük birtokba saját hatalmunkat és tiszteljük önmagunkat azáltal, hogy nem adjuk át hatalmunkat annak, aki ezt követeli tőlünk. Továbbá arra tanítanak minket, hogy értékeljük spirituális és kreatív énünket, és ne helyezzünk akkora hangsúlyt a materiális sikerekre.
Az Indigó gyermekek aktívak, energikusak és nagy képzelőerővel vannak megáldva. Órákon át képesek szórakoztatni önmagukat és eljátszogatni saját világukban. Gyakran vannak képzeletbeli barátaik, és szeretik a tündéreket és a delfineket. Az Indigók kivételes intelligenciája bosszantó lehet a szülők számára. Nem hagyják, hogy megmondják nekik, hogy mit tegyenek, hanem meg akarnak vitatni és tárgyalni minden utasítást. Amíg a szülők nem tanulják meg, hogy az Indigó gyermekük arra tanítja őket, hogy tiszteljék a gyermek választási jogát, és tartsák tiszteletben a döntését, addig minduntalan szembe fogják találni magukat hatalmi harcokkal és az akarat csatáival. Az Indigók kezelésének korrekt módja, hogy hajlandóak legyünk megtárgyalni, elmagyarázni a dolgokat, és választásokat kínálni nekik. Az ilyen jellegű utasítások, hogy "csináld, amit mondok", csak viszályt vagy közönyt fognak szülni.
Az Indigók gyakran erősen idegenkednek az iskolától. Untatja őket a (számukra) lassú tempó, és az ismétlődő feladatok, amik szükségesek a tanárok szerint, akik nem értik az intelligenciájukat. Küzdenek a tekintélyelvűséggel és a beilleszkedéssel, ami nagyon nyomasztó lehet egy fiatal Indigó lélek számára, aki nem igazán érti a "mások feletti uralom" elvét, a dominancia és az engedelmesség fogalmait, amik oly jellemzőek földi társadalmainkra.
A jobb agyféltekés beállítottság azt jelenti, hogy sok Indigó küzd azzal, hogy fenntartsa az érdeklődését és koncentrálni tudjon egy olyan iskolai tananyagra, amit bal agyféltekés tevékenységekre találtak ki. A szükségük, hogy az energiáikat mozgásban fejezzék ki, és hogy enyhítsék az unalmukat, oda vezet, hogy nyugtalanok lesznek és bomlasztóak lehetnek. Ha kezdenek "lemaradni" a társaik mögött, akkor feszültté és nyugtalanná válhatnak.
Ám valójában mire jó az oktatási rendszer? A legtöbb Indigó egyetért azzal, hogy az iskolában tanultaknak alig van valami köze a valós élethez. Az iskola mentális, "fej" gyakorlatokra korlátozza őket, ám az Indigók többsége azt szeretné, ha valós élettapasztalatokon keresztül tanulnának. Ehhez hozzájön, hogy az iskolapadban való 6-7 óra ücsörgést nem nagyon tekintik másnak, mint trenírozni arra, hogy napi 8 vagy több órát eltöltsenek egy munkahelyi asztal mellett ülve, ám a legtöbb Indigót abszolút nem érdekli egy ilyen életforma.
A boldogtalan Indigó: Ha az Indigók lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék azt, akik ők valójában, ha tisztelik és megbecsülik őket, akkor nagyon érzékeny, szeretetteli és tehetséges emberekké válnak. Ha nem, akkor hajlamosak az önpusztításra és a működési zavarokra.
A droghasználat, a táplálkozási zavarok és a magatartási zavarok nagymértékű elterjedtsége az Indigók körében azt jelzi, hogy ahogy élünk, az nem működik. Kérlek, soha ne mondjátok nekik, hogy nem elég jók.
Az Indigók erős "küldetéstudattal" születtek. Ők az Indigó Sugár spirituális harcosai. Tudják, hogy valami nagyon különlegeset kell végrehajtaniuk a bolygón. Ám attól a pillanattól fogva, hogy megérkeznek, negatív üzenetekkel bombázzák őket, melyek aláássák önbecsülésüket. Attól a perctől fogva, hogy megtanulnak járni, állandóan azt hallják, hogy "ne csináld ezt/ne csináld azt" egészen addig, hogy "hülye vagy". Találkoztam egy négyéves gyerekkel, aki közölte velem, hogy ő sajnos hülye. Mennyire káros ez, különösen egy Indigó számára. Ha az Indigó úgy érzi, hogy értéktelen és nem elég jó, akkor hajlamos arra, hogy vesztesnek érezze magát. Úgy érzi, kudarcot vallott a küldetése teljesítésében, és ez depresszióssá, dühössé, neurotikussá és önpusztítóvá teszi.
Így kérlek, ha Indigót nevelsz, akkor erősítsd meg az értékeit és az értékességének tudatát. Tiszteld őt azért, aki, nem számít, mennyire más, mint te vagy. A gyerekek nem a szüleik klónjai, és nem az a feladatuk, hogy a szüleik törekvéseit és vágyait megvalósítsák. Engedd, hogy azok legyenek, akik, és akkor kinyílnak, növekednek és boldogulnak.
Az indigók: legyenek akár gyerekek vagy felnőttek mindig szélsőséges reakciókat váltanak ki a hitetlenkedőkben, és félelmet a tévhitekkel élőkben. Sokan nem élik akkora spiritualitással az életet, hogy realista gondolkodásmódjuk számára elfogadható lenne a jelenség, ami manapság már olyan méreteket öltött, hogy akár hiszünk, akár szkeptikusak vagyunk nem lehet róla nem tudomást venni!
Az indigó gyerek spirituálisan olyan lények, akik a rohamosan pusztuló világ jobbá és szebbé tételének szent feladatával érkeznek a Földre. A fény gyermekei ők, akik bölcsességet és szeretetet hoznak még a legfásultabb ember életébe is, céljuk a tanítás, a miértek megválaszolása. A kék a nyugalom, a spiritualitás, a meditáció és a gondolatok színe, így teljesen érthető, hogy ezek a kis gyermekek miért rendelkeznek szinte születésük első pillanatától hatalmas bölcsességgel, s világmegváltó gondolatokkal.
A racionálisabb emberek számára is elfogadható magyarázat az indigó jelenségre pedig: a megváltozott világrendbe érkező gyerekek mássága, egy új generáció, mely jobbító szándékkal indul neki az életnek, ám lelkesedését, hozzáállását nem veszíti el a felnőttkor küszöbén, s gyermeki ártatlansága, érzékenysége egész életét végigkíséri, csakúgy, mint bölcsessége és komolysága.
Az indigók szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy hiperaktívak, álmodozóak, figyelemhiányosak és kisebb korukban látnak természetfeletti lényeket, beszélgetnek az angyalokkal. Szinte születésük első pillanatától fogva érdekli őket a hit, a spiritualitás és Isten, folyamatosan a miértekre keresik a választ, kutatják az élet értelmét. Nehezen viselik a negatív környezeti hatásokat, mint például a szennyezett levegő. Mindezek ellenére árad belőlük a béke. A szabályok és normák alól mindig kivonják magukat, szabadnak születnek és éppen ezért sem a bezártságot, sem a monotonitást nem viselik el! Rendkívül empatikusak, együttérzők, éppen azért sokszor szokatlan szorongásaik, félelmeik vannak.
Az indigó gyerekek lelke nagyon öreg, éppen ezért elvárják, hogy felnőttként kezeljük őket, s tisztelettel bánjunk velük. A fenyítés, megvonás, bántalmazás és szankcionálás semmiképpen sem célravezető. Tanításuk is nehézkes lehet, hiszen bár a filozófiai, szociológiai és művészeti tantárgyak közel állnak hozzájuk, a matematika és a reáltantárgyak, a logika és minden, ami szigorú szabályokra épül elfogadhatatlan és érdektelen számukra. A passzív befogadás helyett mindig saját tapasztalataik útján tanulnak.
A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk. Vallási bizottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet.
Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják. A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát.
Táplálkozásuk: Táplálkozásuk sem szokványos. Nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van. Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint szüleiknek, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik, csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik. Ha segítjük útjukat, kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember és egyben az élővilág is megérdemel.
Klöncök, hiperaktívak, nehezen nevelhetők. Általában így nevezik őket, pedig csak a hazugságot és a kényszert nem viselik el. Azért születnek a Földre, hogy magukkal hozott bölcsességükkel és jóságukkal jobbá tegyék a világot.
Az indigó gyerekek feladata az, hogy szeretetet közvetítsenek és az anyagiassággal szemben az érzelmek felé fordítsák az emberek figyelmét. Persze vannak, akik rossz néven veszik az általuk képviselt változásokat és jobban szeretnék, ha a gyerekek alkalmazkodnának a régi rendhez. Mivel az indigó gyerekeket nem lehet rákényszeríteni olyasmire, ami tisztességtelen vagy beállítottságukkal ellentétes, hát hamar megkapják a bélyeget: nevelhetetlenek, betegek, hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenességben szenvednek, ezért csak gyógyszerrel lehet beilleszkedésre kényszeríteni őket. Pedig valójában mindenki számára egyfajta egészséges szerepmintát nyújtanak.
Sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek, és rengeteg többletet nyújthatnak a családjuk és tágabb közösségük számára - persze csak ha nem nyomják el őket. Az edinburghi királyi kórházban dolgozó dr. David Weeks ezeregyszáz ilyen "különc" gyermek részvételével lefolytatott vizsgálata során azt állapította meg, hogy mindannyian rendelkeznek három alapvető tulajdonsággal: erős akaratuk van, jó a humorérzékük és kreatív képzelőerővel bírnak. Dr. Weeks úgy találta, hogy a "különcök" általában jó kedélyűek, idealisták, tele vannak világjobbító tervekkel, és egyfajta alapvető kíváncsisággal, ami hajtja őket, ezáltal megfeledkeznek a mindennapi élet bosszúságairól és megpróbáltatásairól. Például nem érnek rá olyasmivel foglalkozni, hogy - mondjuk - reggelente bevessék az ágyukat.
Ezeket a gyerekeket túl gyakran büntetik meg, gyakran szidják össze, túl gyakran gúnyolják ki - ha nem otthon, akkor az iskolában. Lassan szégyellni kezdik azt, hogy kik ők. Viselkedésbeli problémáik nagy része sokkal inkább a szégyen és az érzelmi túlkapások miatti trauma, mintsem az állítólagos figyelemzavaruk eredménye. "A figyelemzavaros rendellenesség nem eredményez törvényszegést vagy vandalizmust" - állítja Jeffrey Freed, a "Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban" című, angolul megjelent könyv szerzője, hozzátéve: "a megbélyegzés és a megszégyenítés azonban kiválthatja az ilyen devianciát is".
Rengeteg indigó gyermek rendelkezik művészi adottságokkal. Ez nem meglepő, hiszen a művészet jobb agyféltekés tevékenység, és az indigó gyerekek esetében mindig ez az agyfélteke domináns. A tehetségük sokkal inkább az alkotásban nyilvánul meg, nem pedig a művészetek (bal agyféltekés) tanulmányozásában. Tehát lehet, hogy egy indigó gyermek megbukik a zeneiskolában, mivel képtelen szolmizálni, viszont később belső érzékei segítségével gyönyörű melódiákat komponál.
Az indigó gyerekek sok értelemben különlegesen érzékenyek, észreveszik a hibákat. Két dologra különösen érzékenyen reagálnak: a hazugságra, illetve a környezetszennyezésre, a szellem és a természet mérgezésére. Nekik tehát nem lehet következmények nélkül hazudni, mert dühkitöréssel, agresszióval vagy elszigetelődéssel reagálnak rá.
