Látható&láthatatlan

A Honlapot azért hoztam létre, hogy jobban megismerjem önmagam és helyem a világban. Olyan információk kerülnek ide, amelyek befolyásolják gondolataimat és meghatározzák a mindennapjaimat.

Az önkifejezésnek ez a módja nem igényli a művészetek bármely ágának a tökéletes elsajátítását - nem is célom vele-, csupán  hagyom (vagy inkább hagyni akarom), hogy felszínre kerüljön mindaz, ami belőlem fakad. Ha lelkünket összeszorítja egy érzés, elindul a folyamat... Sokszor nekilendültem már, de most jött el az a pillanat, amikor összegyűjtöm mindazt, amely segíthet azoknak, akik nem látnak a fizikai létezés mögé. Amennyiben úgy érzed, hogy őszinte visszajelzést tudsz adni, kérlek tedd meg! 

"Amit hiszünk, kevesebb, mint amit tudunk; amit tudunk, kevesebb, mint amit szeretünk; amit szeretünk, jóval kevesebb annál, mint ami létezik; ebből fakadóan jóval kevesebbek vagyunk annál, mint amik lehetnénk." - R. D. Laing

"... számomra csak olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, ez bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen kihívás számomra, hogy végighaladjak az úton." - Carlos Castaneda

"Az emberek mondhatnak olyan nagy szavakat, hogy belerendül a föld. Istennek egy csendes szava belül a szívedben mindennél többet ér."  - Trausch Liza

A legfőbb művészet tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál! S tétlen maradni,
Igazad van mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett,
Csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra,
Ki útját tett erősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segíteni tudtál régen,
Bevallani alázattal szépen,
Hogy arra már nincs erőd,
Nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen s vidáman,
Istentől rád rakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
Hogy a teher mit vinni kell,
Örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítás,
A régi szívem semmi más.
Eloldja kötelékeket,
Ha e világ fogva tart minket.
Teljesen ezt a művészetet,
Megtanulni nehezen lehet
Ára öregen is sok küzdelem,
Hogy a szívünk csendes legyen
És készek legyünk beismerni,
Ön magamban nem vagyok semmi.
Akkor lelkünk kegyelmes Atyja,
a legszebb munkát tartogatja.
Ha a kezed gyenge más munkára,
Összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
Körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégezted,
És az utolsó óra közeleg,
Hangját hallod égi hívásnak,
Enyém vagy!!! Jöjj! El nem bocsátlak.

Márai: Az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.

 Az ember még nem ember,
csak hadonászó veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.

/Weöres Sándor: Protohomo/

 ***

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom s becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

/Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 13./

 A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. - Stephen King