Látható&láthatatlan

Csöppnyi fényjelek az unott körforgásban

Keserű léptek a balsors csapdájában.

Az elcsigázott ember ide-oda bolyong

Önmagát kergetve még vígan dalol.

Teste piszkos rongyait áldozza fel, hogy

Kéznyoma maradjon minden porszemen.

Nem számít semmi, töretlen a vágy

Az embernek még a csillagos ég sem határ.

Bomlasztó lelke sokszor kegyelemért kiált

Mégsem hallja a választ, csak rohan tovább

És ködbe borul szíve a romlás talaján.

Versenyfutás az élet, én nem is értem

Hisz odaér mindenki, ha eljön a vége.

Vajon teher vagy áldás volt álmainak ára?

Azt már csak ő tudja és a Teremtője.

Tudod, néha elragadnak az álmok,

Ilyenkor gondolataim egészen máshol járnak.

Kószálnak a magasban, a felhők fölött szállnak

És messze a távolból szemlélik ezt a világot.

Tudod, figyelem, hány ember vakít a tömegben

Ragyognak az arcok, közben elvesznek a sötétben.

Azt hiszik, hogy a lágy tavaszi napsugár

Majd megoldja életüknek gondját, bánatát.

Tudod, sokszor megfordul a fejemben,

Milyen lenne, ha csak a napos oldaláról

Lehetne szemlélni ezt a világot!

Vajon mikor jön el az a nap, amikor megértem

Hogy mitől olyan fontos az önös érdek?

Remélem, egyszer felnövök és rájövök az

Emberi élet belső hajtóinak ősi titkaira.

Bárcsak át tudnám repülni a borongós napokat

Mert félek, hogy megfulladok így a felhők alatt.

Rám szállt az éjjel

Csillagok az égen

Fényesen ragyognak

S kacsintanak közben.

Rám nevet az egyik

Közben azt súgja:

„Figyellek téged titokban.

Ne bámulj minket

Mert mindent látunk

Azt is, ahogy sírsz

Azt is, hogy várod.

Szeretném, ha egyszer

Szép lenne az álmod

Kívánj bármit

Teljesítem az álmod.”

Eszembe jutnak

A nyári éjszakák

Amikor együtt hallgattuk

Az éjszaka dalát.

Nem kérek én semmit

Hisz nincs már olyan álmom

Amit bárki is egyszer valóra válthat.

Nem akarok én már

Csillagokat az égről

Csak szeretném, még egyszer

Ugyanazt látni.

Pont annyi csillag

Legyen épp feletted

Ha felnézünk az égre

Ugyanabban az időben.

Fényjelek és villanások

Emlékek és látomások...

Az utolsó bárány is célba ért

Küldetése szertefoszló vak remény.

Holdfény ragyogja át a szobát

Mély csend uralja az éjszakát.

Rideg árnyjátékot keringet a szellő

Szorongató tánca sugárzik szét fentről.

Mintha a fák nyújtóznának odakint

Keresi az egyik ág a másik kezét!

És lám! Az erő véget vet törékeny életén

Átsugározva rám nyomasztó félelmét.

A békés, bájos tavaszi kép

Viharral vemhesen új életre kél.

A vad küzdelemben fellázad minden

Mintha gyilkosok között feküdnék.

Emlékek… látomások

Fényjelek… villanások

Lassan, én is megadom magam

Szemem becsukódik a földi sötétségben.

Egy csepp

Két csepp

Még egy csepp.

Itt is, ott is csepereg.

Oh, most sokkal jobban eleredt

Minden pici esőcsepp.

Esik és esik

Megállás nélkül esik

Olyan szép, ahogy leesik

Ahogy földet ér és megérkezik.

Kész csoda, ahogy megússza

És van ereje újra

Hogy nekivágjon ismét

A piszkos útnak.

Volt is, nincs is

Ennyi volt

Egy cseppnyi

Életút.

Beköszönt  hozzám  egy  téli  délután

Vendégem  lett,  végül  hűséges  társ.

Halálos csendben  éldegélünk együtt

Akár egy  jól  összeszokott házaspár.

Olykor elhagy, például ha velem vagy

Hiszen udvarias nagyon és nem zavar.

Visszatér  hozzám,  amint  hallja újra

A  különös  hangot, amely visszahívja.

Tudja, hogy jön az ő ideje ismét, hisz

Ismer már jól, mint a  saját  tenyerét.

Egyedül neki sem élet  az  élet,  ezért

Úgy gondolja, együtt talán  könnyebb.

Gyűlölhetem,  mégsem  hagy el  engem

Mellettem  van.  Ha  akarom,  ha  nem.

Szeretném   azt  hinni,  hogy  őszintén  mondod

Hiszen, aki szeretni tud, attól igazakat halljunk

A szavak nem csak  betűk, tartalmukkal  többek

Amelyet értelmezhetünk  szó szerint,  és szívvel.

Szeretnénk hinni a szó szoros értelmét, de csak

Az tud igazán olvasni,  aki a szívet is  jól ismeri.

Hazudhatsz nekem,  ha nem  akarsz  megbántani

Ami még jobban fáj,  hiszen  nem  tudsz átverni.

Jól áll neked ez is, ahogy játszol egy-egy szóval

Tartod  még a  reményt  kettőnkre  vonatkozóan.

Ha úgy tetszik, megcsalhatod testemet, lelkemet

Fájni fog, de  megbocsátom  azt is idővel neked.

Hiszen ha  szeretünk valakit, nem múlik ennyivel

De nem  tudom, hogy meddig viselem  még ezt el.

Hol itt vagyok

Hol ott vagyok

Nem! Nem vagyok!

Sem itt, sem ott

Mert, ahol én vagyok

Felettébb fényesebb

Minden nap.

Ott

Ahol én járok

Azt se te, se Ő

Más nem látja.

Nem! Nem látja?

Látja, mert látszik

És tetszik!

Tetszik, hogy látszik.

Mint egy kósza pillangó

Amely elröppen előtted

Úgy múlik el körülöttünk

Szépen lassan minden.

Addig is, hogy élvezd

Játszadozik csöppet

Egyszer fölemel, máskor

Meg magadra hagy.

Csak egy pillanat,

Amíg előtted elhalad

Szépségével elvarázsol

Teljesen fogva tart.

Beköltözik a szívedbe

Annak is a legmélyére

És ha mindezt elérte

Kínozza hízelegve.

Megtévesztő a fénye

Rózsaszínű a ködje

Bekúszik egész mélyre

Aztán ott marad örökre.

Tönkreteszi lelkedet

Perzselve édesget

Elszédíti a fejedet

Hisz megtámadja

Tested-lelked.

Próbálkozik szüntelen

Hol erősebb

Hol gyengédebb

Túltesz rajtad ezerszer

Végül felemészti erődet.

Azt hiszed, hogy most

Itt a vége, de Ő

Csak tovább gyötör

Hogy biztosan érezd

Veled van...

Lassan azonban megfakul

Fénye halványabb

És egyre tisztább lesz

Ez a fényáradat.

És amikor úgy tűnik

Mindennek vége

Már nem harcolsz ellene.

Ott lapul legbelül

Kinek egészen mélyen

Van, akinek csak a felszínen.

Nem tudod kiűzni

Nem lehet elkergetni

Vagy helyettesíteni.

Csak téged akar

Teljesen a rabja vagy.

El kell őt fogadnod

Napjaidat megosztanod

Mert csak Ő maradt

Mint egy hosszan

Múló pillanat.

Óvatosan bánj vele

Bármikor előjöhet

Akárhol rád törhet.

Nem érti ezt senki sem

De hogyan is érthetné?

Hiszen ez az érzés 

CSAK A TIÉD