Beköszönt hozzám egy téli délután
Vendégem lett, végül hűséges társ.
Halálos csendben éldegélünk együtt
Akár egy jól összeszokott házaspár.
Olykor elhagy, például ha velem vagy
Hiszen udvarias nagyon és nem zavar.
Visszatér hozzám, amint hallja újra
A különös hangot, amely visszahívja.
Tudja, hogy jön az ő ideje ismét, hisz
Ismer már jól, mint a saját tenyerét.
Egyedül neki sem élet az élet, ezért
Úgy gondolja, együtt talán könnyebb.
Gyűlölhetem, mégsem hagy el engem
Mellettem van. Ha akarom, ha nem.
