Látható&láthatatlan

Egymással ölelkező körtáncában zajlanak a világmindenség történései. Dimenzió=rétegeződés, léttartomány, létrend, az ősegy osztódása (a kozmostól az atomig és azon belül még tovább is). A gondolkodás legostobább állítása az volt, hogy csak egy dimenzió van: az anyag (materializmus). Erőszakosan tanították és voltak, akik komolyan elhitték, hogy amit léleknek, szellemnek nevezünk, nem más és nem több, mint az anyag "kigőzölgése". A társadalom is tud elsilányosodni annyira, hogy "egydimenzióssá" lesz az ember (Marcuse). Az így eltorzult világban egy végső valóság van: a test. Ez produkálja a magasabbrendű jelenségeket (ösztön, lélek, művészet, vallás).

A Biblia dimenziókban gondolkodik: Más a jelenvaló világ, és más az eljövendő világ. Más a törvény szövetsége, és más a kegyelem szövetsége (ld. pl. II. Kor. 6:2). Más e világ múlandó bölcsessége, és más az Isten elrejtett bölcsessége (I. Kor. 2:6-7). Más a philia (emberi szeretet), és más az agapé (isteni szeretet). Senki nem tudja megfejteni Pál apostol vallomását: "...elragadtatott a harmadik égig..." (II. Kor. 12:2. E szerint az üdvösségben is vannak dimenziók. Bizonyára örült volna Pál akkor is, ha "csak" a második égig jutott volna, és ki tudja, hány "ég" van még a harmadikon is túl?

Nem a mi dolgunk az, hogy ezeket fürkésszük. A mi dolgunk az, hogy gyönyörködjünk a teremtés mérhetetlen gazdagságában, és ősegységének szépen tagolt rendjében (Kozmosz= szépséges rend).

Ha kutató figyelmünket az emberre irányítjuk, itt is felismerhetők a dimenziók. Aki gondosan tanulmányozza a Bibliát, annak nem kétséges, hogy az ember három dimenziós egység. Görögül: szarksz/szóma (testalakzat, testformáció), pszüché (szellem). Lásd I. Thessz. 5:23 Ravasz László és mások fordításában.

Gyönyörködhetünk a dimenziók sokféleségében, de mindig hangsúlyozni kell: a mindenség végső egységéből bontakoznak ki a dimenziók, és mindig úgy bontakoznak ki, hogy mi csak "rész szerint" látunk belőle valamennyit. "Most töredékes az ismeretem." (I. Kor. 13:12.)

Egyik levelében Pál apostol felejthetetlenül szépen írja le lelki élményeinek belső tagoltságát: "... mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden..." (II. Kor. 6:10) Ez a vallomás azért nevezetes, mert világosan kitűnik belőle: mi a különbség az egydimenziós és a többdimenziós ember között. Az egydimenziósra silányult ember egyszer szomorú, máskor meg vidám. Egyszer szegény, máskor gazdag, egyszer boldog, máskor boldogtalan. Egyvonalú élete ide-oda sodródik. Ezzel szemben az apostol eljutott arra a belső gazdagságra, hogy egyszerre tud megélni két dimenziót. Lehet, hogy külsőképpen szomorú, de ugyanakkor belső lelkiképpen rendíthetetlen örömben él. Külsőképpen lehet nagyon szegény, és ugyanakkor-mivel az igazi értékek világában otthonosan mozog-hallatlanul meg tud gazdagítani lelki kincsekkel mindenkit, aki arannyal-ezüsttel csillogó világának börtönében koldus-szegény lélek. Amilyen mélyen belegyökerezünk Krisztus isteni életébe, olyan rendíthetetlen lesz a belső lelki dimenziónk, és ehhez mérten tudunk jó értelemben "kettős" életet élni. Ki vagyunk szolgáltatva a külső világ sodró erejének, de ugyanakkor mozdíthatatlanok vagyunk a Krisztussal való belső összefonódásunk által. Legalább kétdimenziós lesz az életünk. De lehet, hogy annál is gazdagabb.