... meg vagyok sértve, mert a kor, amelyben, igénytelen volt és áhítatnélküli. Igénytelen, mint kevés korszak előtte; áhítatnélküli, mint soha, semmiféle emberi idő azelőtt. Szenvedek az igénytelenségtől, mely jellemzi ezt a századot. Nem hiszem, hogy Da Vinci vagy Pascal úgy és olyan elkeseredetten különbözött családjától, osztályától és környezetétől, mint ma az elsőrangú szellem. Da Vinci "csak" zseni volt; de ízlésben és áhítatban ugyanaz, mint apja és nagybátyjai. A biológus Huxley írja, hogy az elsőrangú ember úgy különbözik ma az átlagembertől, mint hajdan az ember az állattól.
A művelt ember csakugyan az, aki tudja, hogy alig tud többet a semminél, s van még ereje hozzá, műveletlensége fölött mindennap újra kétségbeessen.
Istennel mindenki tegező viszonyban van. Egy miniszteri tanácsost már méltóságozni kell.
Lassan felépül bennünk egy naptár, melynek semmi köze a gregoriánusi törvényekhez, s a hivatalosnál sokkal érvényesebb. Az ember nem április huszadikán hal meg, hanem egy napon, mely csak az övé, s nem szerdán boldog, hanem az időnek egy kiszakított pillanatában, amely nem volt soha elébb, és nem lesz soha többé, s nincs rangja és neve. Kissé úgy kellene élni, mint a kőkorban: naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben.
