Nem olyan régen olvastam a következő gondolatot. Valahogy így szólt: Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társamat önmagához, akkor ez a szerelem-tűnjék bármily biztosnak és szenvedélyesnek-nem lehet igazi.
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes."
(Veronica A. Shoffstall)
Biztosan nagyon sokat gondolkodtunk már egy bizonyos szó jelentésén: szeretlek. Ha ezt egyik családtagunk mondja, akkor tudjuk, mit ért rajta. Ha társunk, párunk, szerelmünk, feleségünk vagy férjünk, sosem lehetünk biztosak benne, hogy hogyan érti. Szeret, mert jó hogy vagyok az életében? Szeret, mert nincs egyedül? Szeret, mert szüksége van rám? Szeret, mert megértem? Szeret, mert számíthat rám? Vajon más is van az életében, akit ugyanígy szeret? Szerelemmel? Vajon színleli? Vajon érdekből? Őszinte velem vagy csak tudja, hogy én ezt akarom hallani?
Azt mondják, hogy a házasság egyetlen célja, hogy ne legyünk egyedül. Bármi jobb a semminél. És tényleg ezt tapasztalom. Formálisan élünk, adunk a látszatra, közben mindenki szeretethiányban szenved és beteg. Pontosan. Beteg. A szeretethiány nem csak a lelkünk betegsége, amely gyógyítható pótcselekvésekkel. Ennél lényegesen komolyabb! Nem tudunk szeretni és nem tudunk öszinték lenni önmagunkhoz és másokhoz.
Életem során látottak és hallottak alapján megismertem, hogy a szeretlek szó hányféle jelentéssel is bír...
Kérdés: Mennyire képes szeretni egy önző ember?
Az önzés a szeretet ellentéte, mivel az önző ember mindig önmaga körül forog. Elsősorban saját igényeivel, egészségével, kényelmével foglalkozik. A szeretet viszont mindig a másik személyére összpontosít. Tehát, valamilyen szinten biztosan képes, de csak olyan mértékben, amely saját érdekeit is szolgálja. Pedig az önzés nem csak másoknak okoz szenvedést, saját lelke is csorbul. Ezt viszont csak akkor fogja felismeri, ha egyszer egy olyan élethelyzetet kap, amely megszorongatja az egóját és képes lesz annak határait átlépni.
