Wilhelm Busch azonos című írása egy kedves ismerősöm által jutott el hozzám. Ekkor már túl voltam saját életem ok-okozati összefüggéseinek vizsgálatán, megmagyarázhatatlan események sokaságán, különös véletlenek és egybeesések felismerésén, a lélek és a spiritualitás elképesztő kapcsolatán, számos filozófiai mű olvasásán, végül önismereti kutatással zárult a kör...  Vagyis csak azt hittem. Másrészt nagyon sok emberrel folytattam mélyreható beszélgetést, amely más emberek lelki világát, gondolkodását, érzelmeit felszínre hozta, ezzel is közelebb vitt valami olyasmihez, amely mások számára nem látható és nem érzékelhető.

A folyamatból kimaradt egy valami, a hit. Bevallom (szégyen vagy nem), de nem tartottam magam vallásos vagy hívő embernek. Igaz, hogy ebben a szellemben nőttem fel, így nem is volt kérdéses Isten és Jézus létezése. Sajnos néhány imán kívül ismeretem ki is merült ezen a téren. Félelmetes dolgok történtek velem, amelyet csak nagyon kevés ember képes megérteni, de ezekről nem is szívesen beszélek. Egyszerűen ámulok és bámulok a világ rejtelmein.

Dr. Reisenger János irodalomtörténész előadásán már biztosan tudtam, hogy mi történt velem. Miért szenvedtem az elmúlt időszakban, mi játszódott le bennem, miért fogtak el egészen új érzések, miért változtam meg ennyire. Az előadás végén mindenre választ kaptam. Nem magyarázható naivsággal, hiszékenységgel, érzelmi labilitással. Soha nem éreztem ennyire nyitottnak és kiegyensúlyozottnak magam. Most lett teljes a kép.