Saját tapasztalatomból kiindulva kezdtem etikával foglalkozni... Ilyen vagyok. Őrülten kíváncsi...

Azon gondolkodtam, hogy ugye vannak jó és rossz dolgok. Ez a két erő két különböző irányba húzza az embert. 

Mindenkinek vannak tapasztalatai, amelyek jók vagy rosszak. Jónak mondjuk azt, amely örömöt ad; rossznak azt, amely keserűséget, fájdalmat. Van olyan, amelyet emberi cselekvés eredményez és van, amely tőle független. Általában felszínesen vizsgáljuk a dolgok okait. Érdemes mélyebben is  keresgélni, hogy a lényeghez eljussunk… Most elmondom, hogy én mire jutottam.

Látjuk, hogy ez a világ a gonosz hatalmában van. De ne essünk akkora túlzásokba, hiszen nagyon sok jó ember is él köztünk és nagyon sok jó dolog is van az életünkben. De vajon, ha jót cselekszünk, akkor azt csak saját érdekünkben tesszük? Hány százalékban akarjuk, hogy másnak is jó legyen? Hányan vagyunk képesek másnak örömet szerezni úgy, hogy ne önmagam legyek a fontos? Érdekes, hogy sokszor azoktól az emberektől kapunk jót, akiktől nem is várnánk. És az az ember, aki "szeret", a másik bajában is csak saját sebeit nyalogatja.

Következtetés:

Az az ember, aki a másik ember érdekeit szem előtt tartva a másik emberért cselekszik: a másikat szereti, viszont az az ember, aki csak saját érdekeit tartja szem előtt és másokon érvényesíti akaratát önmagát szereti. Tehát attól függ minden jó és rossz, hogy a szeretet, vagy az önzés dominál-e az emberben. (Az a jó és rossz, amelyet egymásnak okozunk, és egymás felől tapasztalunk.) Vigyázzunk! Látszatszeretet és önzés együtt, képmutatás.

Az ember folymatosan harcol a jóval és a rosszal. Néha nem könnyű különbséget tenni köztük, hiszen mindkettő lehet csábító és megtévesztő...