Ma reggel elolvastam a napi üzenetet, amelyben ez állt:
"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézsaiás könyve 41:10
„Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” Lukács evangéliuma 11:10
Mennyire időszerű ez a két gondolat számomra! Sokszor eszembe jut Dr. Reisinger János egyik előadása, amely az emberi természetünk legyőzéséről szól. Még ha tudatában vagyunk is annak, hogy helytelenül cselekszünk, mégis adódnak olyan helyzetek, amikor nem látunk más megoldást. Lehet, hogy én gondolkodok szélsőségekben és valamit vagy jól csinálok vagy sehogy. Vajon eljut-e az ember földi élete során arra a pontra, hogy nem követ el hibát?
És legyőzni rossz emberi szokásainkat? A félelmet, az aggodalmat, a csüggedést, a haragot , a büszkeséget, a lustaságot, a sértődékenységet stb. Ezt sajnos nem tanítják sehol! Pedig fontosabb, mint bármi más, hogy jobb életet élhessünk. Szinte lehetetlennek tűnő és nagy erőpróbát igénylő feladat! Pedig van rá megoldás!
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Timóteushoz írt második levél 1:7
"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé s szeretetben." János első levele 4:18
Szinte minden bibliai idézet és gondolat párhuzamba állítható a Felismerésekkel. Mikor tud az ember szeretettel fordulni környezetéhez? Ha önmaga képes ráhangolódni az isteni szeretetre. Meglátja a szépet, Isten jelenlétét a természet rendszerében, önmagát beleilleszti az univerzumba és a bibliai tanítások ismerete alapján jelen van a pillanatban. És honnan van az erő? Ha valaki olvasta A mennyei prófécia c. könyvet, akkor tudja. És mi is az a józanság? A helyesen gondolkodás képessége, amely elvileg rendelkezésünkre áll.
Az életet ajándékba kaptuk, amelynek minden pillanata értékes kell, hogy legyen. Csak sajnos az érték szó manapság egészen mást jelent, mint amilyen célt nekünk kellene elérni, teljesíteni. Ez viszont a lét lényegének megismerése nélkül nem fog átértékelődni.
De ebben az anyagias világban hogyan lehet valódi értékeket elérni? Én azt hiszem, hogy itt kapnak szerepet a véletlenek, amelyek igenis léteznek. Az egoista ember a saját maga által kreált célok után rohan, sokszor gátlástalanul. Pedig feladatunk teljesítése érdekében megkapjuk a szükséges "eszközöket", amennyiben felismerjük őket. Ebben segít az önismeret, a Biblia mint etalon és a gondolkodás művészete, amely az előző két tényező alapján segít különbséget tenni a jó és rossz között, azaz a széles és a keskeny út között választani.
Vajon beszélhetünk-e önzetlen szeretetől a mai világban?
