Mostanság, ahogy az év végét tapossuk, az én fejemben is végigszaladnak az elmúlt esztendő eseményei. Valamiféle összegzés-eredmény-konklúziószerű számvetés formájában cincálom őket, de természetesen csak gondolati szinten. Nem feltétlen szükséges az ilyesmi ahhoz, hogy átcsusszanjunk a következő évbe, de szerintem a legtöbb emberben ilyenkor akaratlanul is végigfut valami és megpróbálja értékelni azt. Ha másra nem is jó, de legalább elgondolkodunk azon, hogy mit is csinálnánk esetleg másképp.
Egész életünkben törekszünk valamire, vágyunk dolgok iránt. Pedig tudjuk, ha ember tervez annak mi lesz a vége. Főleg a mai világot jellemző, felgyorsult környezeti, gazdasági, társadalmi (vissza)fejlődésben...
Szinte már klisének számít a léttel kapcsolatos kérdéshalmaz, amelyre az ember folyamatosan keresi a választ. Számomra is egy végtelenségig feszegethető téma, akárcsak az emberi kapcsolatok és az emberi természet. És ez az év valójában erről szólt! Feltárult előttem egy egészen más világ és egy egészen más látásmód. Úgy gondolom, hogy igazából semmi sem lehet tiszta addig, amíg magad meg nem ismered! Amikor az ember képessé válik arra, hogy rálásson az élet VALÓDI értelmére és értékére, illetve tudatosítani tudja, hogy az ÉLET mekkora ajándék, már jó helyen tapogatózik. És ha a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődésünk legmagasabb szintjének eljutásáig a belső énünk a boldogság érzését is megtapasztalja ebben az ‘őrültek házában’, akkor nagy kincset tudhatunk magunknak… Kell-e ennél több? De közben képesek vagyunk megélni a pillanatot is vagy csak az eredményre koncentrálunk?
The power of NOW
Mindenki elmondhatja, hogy történtek jó dolgok és rosszak egyaránt az elmúlt évben. De talán Karácsony árnyékában, amikor a szeretet parazsa még pislákol néhányunkban, év végi személyes leltárunk készítése során a boldogság kérdése még élesebben döfködi sokunkat.
Nap, mint nap követi szemem ezt a hatalmas embertömeget az utcákon, a boltokban, ahogy jönnek-mennek, teszik ügyes-bajos dolgukat. Vajon hány ember mondhatja el magáról, hogy ő bizony boldog? Mikor mondhatom, hogy boldog vagyok? Lehet-e folyamatosan boldog az ember? Tarthat-e örökké ez az állapot? Tudok-e céltudatosan törekedni rá? Akarok e mindig boldog lenni? Kell-e a szenvedés, a fájdalom, a csalódás, a kudarc stb., hogy újra és újra örülhessek a boldogságnak?
Siker? Pénz? Szerelem? – Ez lenne A nagy titok?
Vagy ahogy Jézus mondja: az erkölcsi jónak a követése?
Mint mindennek ebben a világban, létezik ellentéte. Az ember is egy ellentmondásos lény. Tud jó lenni és egyben gyalázatos is. Elvileg képes lenne a boldogságoz vezető úton járni, mégis tévúton járunk. Nem azt mondom, hogy nem is próbálkozik. Csupán azt, hogy máshol keressük a boldogságot. Test szerint élünk és a testi vágyakat elégítjük ki. Milyen eszközökkel? Pénz, siker, sex, alkohol, drog stb. Közben egyre nő a lelki betegek száma és a test tüneti kezelésével próbáljuk orvosolni. A prognózisok szerint a depresszió és a pánikbetegség 2020-ra a világ vezető betegségei közé fog tartozni. De mi áll a háttérben? A boldogság hiánya???
Tudjuk, hogy a szavak az igazság legkevésbé megbízható közvetítői. Nehéz őszintének lenni másokkal és elmondani, amit valóban gondolunk. Még önmagunknak is nehéz sokszor bevallani az igazat. Pedig az egyszerű igazság lényegesen több szépséget rejteget - szeretetet, örömöt, nyugalmat, békét stb. – de erre sajnos ma már csak kevés embertársunk képes.
Akkor mi a titka a boldogságnak? Miért nem találjuk meg sohasem igazán? Mert önmagunkban keressük? Mert nem tudjuk, hogy mit is jelent valójában a szeretet? Nem tudunk szeretni? Nem tudjuk megbecsülni, értékelni az életet és amit kapunk? Én-központúság?
Nekem ez az év valami másról szólt, mint a többi. Az élet rejtélyeit kutattam: filozófiai, irodalmi, hitbeli, spirituális, fizikai, pszichológiai, etikai ismeretek alapján próbáltam választ kapni kérdéseimre és olyan kincsekre bukkantam, amelyek minden bizonnyal hatással lesznek életemre a későbbiekben. Ehhez viszont egy időre el kellett csendesednem, kilépni a külső világból és a belsőre koncentrálni. Ugyanis nem külső megfigyelés útján jutunk el a boldogsághoz, hanem belső megtapasztalás által. Az érzelmek jelentik a lélek nyelvét…
Ha nem haladsz befelé, kívül rekedsz.
P.S. Erkölcsi jónak a cselekvése...
