Korábbi bejegyzéseimben már itt-ott felmerült az emberi kapcsolatrendszer bonyolult és ködös szövevénye, amelyből most a barátság témája köré rendezem gondolataimat. Mivel nem csak a jelen pillanatban kreált gondolatsort kívánom lejegyezni, így sok elméleti és gyakorlati ismeret/megtapasztalás által összeállt képet vetítenék fel. Természetesen minden eset más, és mindig vannak kivételek. De mitől függ mégis?
Ez már nem az a világ! Minden a pénz körül forog.
Barát az a kőszikla, aki mindig mellettem állt jóban és rosszban.
A témát illetően az első kört itt Londonban futottam meg. Új hely, új környezet, új élet, új barátok… Vajon szövődnek-e ma még igaz barátságok? Otthon az évek során, a megpróbáltatások során már kiderült, hogy ki nevezhető barátnak (pontosabban igaz barátnak).
„A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” - Len Wein
A reneszánsz idejében úgy gondolták, hogy őszinte, valódi barátság csak két ember között létezhet egy időben. Visszaemlékszem eddigi életemre, tényleg egyet kell érteni ezzel a tényszerűséggel. De ahogy felgyorsult az életünk és senkinek sincs ideje a másikra, ma már sok középkategóriás barátságnak is örülni kell. Ha találunk… Ebben a nagyvárosban egészen más tapasztalataim vannak a barátságot illetően.
Szerintem az igaz emberi kapcsolatok alapja – így a barátságé is -, az őszinte, feltétel nélküli szeretet és elfogadás. De ebben a rohanó és egyre önzőbb világban fellelhetőek még ezek az emberi tulajdonságok?
Inkább az a tapasztalatom, amit Márai mondott: Arról, hogy senkire sem lehet számítani. Mert manapság már a másiknak nincs ideje, türelme, vagy inkább érdeke? abban, hogy a másikra is figyeljen, meghallgassa, mellette legyen. Inkább arra törekszik, hogy felszínes kapcsolatokat építsen ki – lehetőleg minden irányba – amelynek egyetlen mozgatórugója a haszonlesés. A látszat ugyan csal, hiszen a mézes-mázos műmosolyok mögött sem őszinteség, sem önzetlenség és talán a szeretet is csak álca. Ezek a haverok, ismerősök, álbarátok/érdekbarátok csupán előny vagy haszon reményében mosolyognak kedvesen és segítenek (nem) szívesen.
Mert egy baráttal foglalkozni kell! Érdeklődni sorsa iránt, meghallgatni, időt szakítani rá. Egy olyan érzést ad csupán a puszta jelenléte, amely egyfajta biztonság."
- Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” - gondolja magában.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
/Antoine de Saint-Exupéry: A Kis Herceg/
Útravalónak:
“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”(Robert Brault)
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)
“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.” (Ingmar Bergman)
“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehelet fogja tovafújni.” (arab mondás)
“Kezdet a véggel szükségszerűen összhangban áll. Aki azért lett barátod, mert ez kifizetődik, abba is hagyja, ha az a kifizetődő. Majd megörül valamilyen értéknek a barátságért cserében, ha a barátságban is valami másnak örült. Mi végre szerzek barátot? Hogy legyen, akiért meghalhassak, hogy legyen, akit a száműzetésbe kövessek, akinek halála elé vessem és feláldozzam magam.” (Seneca)
“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.” (Szókratész)
