A csillagok ragyogása volt két szemében,
Nap tündöklésénél szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek, tovább szállt,
Távolra tőlünk, mely nagyon fáj!!!
***
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel, De egy könnycsepp a szemünkben még érted él, Egy gyertya az asztalon érted ég, S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, Amit tőlünk soha senki el nem vehet. S telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Szívből szeretünk, s nem feledünk Téged.
***
Megpihenni tértél, fájdalmat elhagyva, melyet türelemmel viseltél magadban. De emlékeddel szívünkben maradtál, számunkra Te soha meg nem haltál.
